Varga Dánielnek megvalósult az álma

– Milyen érzés a Hajós-uszoda márványtábláján látni a nevét az olimpiai bajnokok között?
– Megnyugtató, és még sok más jelzőt is tudnék használni, de kizárólag pozitív előjelűt. Felemelő, megtiszteltető, hátborzongató. Elárulom, amióta elkezdtem pólózni, az is egy cél volt, hogy egyszer az én nevem is felkerüljön a dicsőségfalra. Szinte a Margitszigeten nőttem fel, nap mint nap találkoztam a márványtáblával, legendákat láttam felírva rá, szerettem volna közéjük tartozni. Sikerült.

– Hogy fogalmazná meg, mit jelent önnek a pekingi aranyérem?
– Furcsa dolog ez. Nagyon jó volt a dobogó tetején állni, átélni azokat a pillanatokat, de igazából amióta itthon vagyok, azóta tudatosult bennem, hogy mit is jelent. Ahogy találkozom az emberekkel, ahogy gratulálnak, ahogy kifejezik hálájukat, egészen megható. Elmondták, álltak a Himnusznál, és sírtak. Még most is beleborzongok, ahogy ezt mesélem. Az olimpiai arany nekünk is rengeteget adott, de az egész országnak, tizenötmillió magyarnak is sokat jelentett, mindenkiben ott van ez a győzelem.

A szegedi tornán nem játszottak, csak szurkoltak. Varga Dániel (balról) testvérével, Dénessel egyszerre lett olimpiai bajnok. Fotó: Frank Yvette
– Három egymást követő olimpián állhatott a dobogó tetejére a magyar férfi vízilabda-válogatott. Londonban reális esély mutatkozik a negyedik arany begyűjtésére? Nagyvonalakban látja már azt a csapatot?
– Számomra is nagy kérdés, hogy addigra milyen változás megy végbe a gárdában. Szerintem London előtt nem biztos, hogy ez kiderül. El tudok képzelni egy olyan fluktuációt, hogy néhány évig ilyen, aztán meg olyan csapat lesz. Abban viszont egészen biztos vagyok, ahogy most, a pekingiben, abban is lesznek fiatalok. Ha megtudjuk azt tanulni és valósítani, amivel most nyertünk, akkor Londonban is ünnepelhetünk.

– Két héttel ezelőtt megoperálták a bal vállát. Mikor láthatják a drukkerek ismét a vízben?
– Még a bajnoki rájátszásban sérültem meg, volt elég bajom vele. Olimpiai szinten lehetett még vele lubickolni, de most, hogy jön a magyar kupa, valamit mindenképpen lépni kellett... A viccet félretéve: ahhoz, hogy többet és intenzívebben tudjak edzeni, és ahhoz, hogy az elkövetkező négy évet is maximális erőbedobással végig tudjam küzdeni, elkerülhetetlen volt a műtét. Ha minden jól alakul, október végén, november elején ismét számíthat rám a Vasas. Most, hogy itt, az újszegedi sportuszodában a partról figyeltem a társakat, úgy beugrottam volna közéjük. Ezt azért tartom nagyon jó dolognak, mert azt jelenti, hogy motivált vagyok. Anélkül fölösleges bármit is csinálni.

– Említette klubcsapatát. A Vasas eddig is nagyon erős volt, de a nyáron még „izmosabb" lett. Garantált a címvédés?
– Ez még nem jelenti azt, hogy összejön a triplázás. Inkább úgy fogalmaznék, feltételezve azt, hogy minden rivális kihozza magából a legtöbbet, akkor szerintem nekünk van a legtöbb esélyünk, de ehhez ki kell hozni, és ez egyáltalán nem könnyű. A cél természetesen ez, arról nem beszélve, hogy az Euroliga-bronzot is szeretnénk egy kicsit fényezni.