Helyi sport

2009.07.05. 22:24

SZVSE: Könnyes ünnep

"Láttak-e már öregségtől görnyedt, mozdonyfüstből nyugdíjba készülő vasutast sírni? Mert én igen."

Bátyi Zoltán

Láttak-e már öregségtől görnyedt, mozdonyfüstből nyugdíjba készülő vasutast sírni? Mert én igen. Már amennyire a saját könnyeimet maszatolva láthattam valamit is a világból, ami azon a napon, anno 1960-as évek, iszonyatosan igazságtalan volt velünk, rókusi kölykökkel. És igazságtalan azzal a sok-sokezer emberrel, aki az SZVSE-pályára begyömöszölte magát, hogy csodát várva abban reménykedjen: az NB II-es Vasutas kiveri az MTK-t is az MNK-ból.

– Miért ne verné? – hullámzott, énekelt, üvöltözött a tömeg, hiszen akkorra már a Fradi, a Vasas is szégyenkezve buszozott haza. Kupadöntőbe hajszoltuk az aranylábú szögedi fiúkat, de csak kiderült, a fák még az SZVSE-pályán sem nőnek az égig. Pedig olyan pályát még nem teremtettek a földre. Nem is pálya volt az, stadionnál is több, szíve Rókusnak, ahol fociedzés közben hosszúlábú futók köröztek a vörös salakon, karfiolfülű birkózók gyömöszölték egymást a lelátó alatt. A klubházban, a telek sarkán, ahol akár kétféle bambiból is választhattunk, sakkozók meredtek a táblára, miközben a külső salakoson szétnyűtt dorkóban rúgtuk a bőrt.

És tudtuk, hogy az SZVSE éppen úgy nem csupán egy klub, mint ahogy a pálya sem csak pálya, hanem közösség, család, fontos része a városnak. Ha elveszne, múltunkból szakítanának ki hatalmas darabot, jelenünket gyaláznák meg, jövőnk fabatkát sem érne. De a SZVSE nem veszhet el, hittük erősen, és örömmel néztük már családot alapító felnőttként, milyen remek sportcsarnok épült, meg új klubház, szállodás, báros. És hittük: egyszer lábra jön itt még az MTK is, lesz Rókusnak kupadöntős csapata. Nem lett.

De az SZVSE még létezik, kilencvenedik születésnapját ünnepelhette, és fogalmam sincs, július 5-én hány ember mosolygott a régen volt dicsőség felemlegetésekor. Az idős vasutas biztos nem volt közöttük. Gyanítom, hacsak nem él százévesen, ő már a felhők mögül néz le ránk, Szegedre, a vasutas pályájára. És amikor meglátja, hogy a stadionból, amit sok évtizedeken át szeretet ölelt körül, mára csak szégyellni való romhalmaz maradt, mi mást is tehet, mint elbőgi magát.

Biztosra veszem, könnyei még annál is kövérebbek, mint amilyenekkel a hatvanas években az elveszített MTK-s meccset siratta.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában