2010.01.27. 20:40
Kékes: a játékvezetésben is csúcs
A békéscsabai kötődésű Kékes Csaba és Kékes Pál az ország talán legismertebb kézilabda- játékvezetője. Az ikrek játszottak is, de a „másik oldalra" állva arattak igazán nagy sikert: Bajnokok Ligája-fináléban, Európa-bajnoki elődöntőben fújhatták a sípot, az olimpiai szereplés azonban valószínűleg kimarad.
- Sok mindent a bátyám nevében is elmondhatok, mert a családalapítást leszámítva mindent együtt csináltunk – közölte nevetve az ikrek közül 5 perccel fiatalabb Kékes Pál.
Tavaly szeptemberben ünnepelte 43. születésnapját az ország legismertebb bíróduója, Kékes Csaba és Kékes Pál. Szülővárosuk klubjában, a Békéscsabai Előrében kezdtek kézilabdázni, és nem számítva a katonaság 11 hónapos időszakát (Orosházi Dózsa), 18 éves korukig játszottak. A csapat tagjai, amelyben szerepeltek, sokat perlekedtek, veszekedtek a bírókkal, ezért edzőjük, Dudás András, amint betöltötték 16. életévüket, elzavarta őket játékvezetői tanfolyamra.
A Kékes ikrek jól ismerik egymás gesztusait.
Fotó: Tésik Attila
– Hamar kiderült, van érzékünk a bíráskodáshoz – emlékezett Pál –, és már 17 esztendősen a városi bajnokságban és úttörő olimpiai küzdelmeken működtünk közre. Mellette civil életünket is építgettük: mezőgazdasági üzemmérnöki és tanári diplomát szereztünk, és 1989-től 1992-ig a csabai Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskolában tanítottunk.
Olimpia
Utoljára 2000-ben Sydney-ben a Klucsó, Lekrinszki páros képviselte ötkarikás játékon a magyar bírókat, és az olimpia valószínűleg már Kékesék pályafutásából is kimarad. Túl öregek, a nemzetközi korhatár 50 év, és Londonra már betöltik a 46-ot. Azt hitték, a „beválogatáshoz" a pályán, a meccseken nyújtott produkció elég. – Tévedtünk – mondta kissé keserűen Csaba.
Bírói karrierjük 1992-től fordult komolyra, ekkortól folyamatosan az NB I-es keret tagjai, míg a nemzetközi minősítést 1995-ben szerezték meg. Pál legszívesebben az egyik Veszprém–Dunaferr összecsapásra emlékszik, és az újvárosiak évtizednyi szünet után elhódították riválisuktól a bajnoki címet. Csaba viszont a 2003-as női Bajnokok Ligája-finálét és az Európa-bajnoki elődöntőt idézte fel. Minden meccs jegyzőkönyvét megőrzik, statisztikát vezetnek szerepléseikről.
A szegedi és a vásárhelyi gárdáról és a szurkolókról egyikük sem tudott különösen kellemetlen élményt felidézni, bár megjegyezték: érezték, nem mindig lopták be a helyi edzők, játékosok és drukkerek szívébe magukat döntéseikkel. De a kapcsolat mindig korrekt volt. Jó hírnév megsértése miatt (csalással, befolyásolással vádolták őket) kétszer fordultak bírósághoz, mindkét pert megnyerték.
– Dresszírozni, befolyásolni a közönség vagy a csapat által sohasem hagytuk magunkat – közölte Csaba –, ezt szerintem tudják is rólunk. Előny, hogy testvérek, sőt ikrek vagyunk, ismerjük egymás gesztusait, és ha egyikünk fáradtabb, dekoncentráltabb, a másik azonnal átveszi a vezető szerepet, levéve válláról a terhet a pályán. Hogy meddig csináljuk? Amíg élvezzük: annak nem lenne értelme, hogy motiváció nélkül összevissza fütyörésszünk.
