Helyi sport

2012.05.08. 19:51

Szegedi versengés a porcelántrófeáért

Szeged - 24 évvel ezelőtt, 1988-ban rendeztek egy nagyszabású nemzetközi salakmotorversenyt Szeged Város Nagydíjáért a Napos úton. A porcelántrófeáért két szegedi, Kócsó Antal és Nagy Róbert harcolt nagyot, végül előbbi emelhette azt a magasba – ötezer néző előtt.

Gyúrós István

Egy mai fiatal számára talán hihetetlen, hogy egykor ötezer néző előtt rendeztek salakmotorversenyeket Szegeden, a Napos úton. Igazi kedvenc volt a sportág a városban, főleg azért, mert a szegedi versenyzőknek is szurkolhattak a lelátóról.

Ilyen volt az 1988-as nemzetközi verseny is, amelyet Szeged Város Nagydíjáért rendeztek meg. Érkeztek vaspapucsosok a Szovjetunióból, Dániából, Németországból, Bulgáriából és Csehországból, a hazai sztárok közül itt volt [namelink name="Adorján Zoltán"], vagy éppen a két feltörekvő szegedi fiatal, [namelink name="Kócsó Antal"] és [namelink name="Nagy Róbert"] is.

Kócsó Antal fénykorában: az 1988-as sikerre a mai napig szívesen emlékszik. Fotó: DM/DV

Kócsó Antal fénykorában: az 1988-as sikerre a mai napig szívesen emlékszik. Fotó: DM/DV

– Zöldfülűként számomra az is nagy dolog volt akkoriban, hogy ilyen versenyzők között indulhatok – mondta Nagy Róbert, aki jelenleg is azon fáradozik, hogy visszacsempéssze a megyébe a salakmotorsportot.

– Megszólítani is csak óvatosan mertem őket, igaz, a pályán már bátrabb voltam. A döntőben öt és fél körig vezettem, végül azonban második lettem – emlékezett.

Azért annyira nem szomorkodott, ugyanis a szintén szegedi Kócsó Antal előzte meg őt a hajrában.

– Robival sokat rivalizáltunk, azért fejlődtünk olyan gyorsan, mert minden edzésen vért izzadtunk egymás ellen. Meg talán egy kicsit túlzottan is bátrak voltunk, aztán később néhány esés és sérülés megtanított a megfontoltságra – emlékezett Kócsó Antal.

– Remek volt akkoriban salakmotorosnak lenni, a városban ünnepnek számított minden nap, amikor versenyt rendeztek. Az 1988-as nagydíj is csodás körítésben zajlott, az pedig, hogy nyerni tudtam, még szebbé tette az egészet – mondta.

Kócsó számára különösen fontos volt a siker: ő hozta ugyanis haza a győztesnek járó hatalmas porcelánserleget Olaszországból, ahol a szegedi verseny előtt egy héttel állt rajthoz.

– A húszfutamos egyéni verseny után rendezték meg a döntőt, ahol hatan indultunk a trófeáért. Akkor, 26 évesen azt mondtam magamban, ha nem lesz az enyém, abbahagyom a motorozást. Szerencsére sikerült megnyernem, és még jó pár évig róhattam a köröket – mesélte Kócsó Antal, aki a mai napig vitrinjében őrzi a porcelántrófeát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában