Oda a veretlen szezon

– Harmadszor vagyok itt, de eddig ez a legjobb hangulatú meccs, a körítésre nem panaszkodhatunk – mondta a Kispest elleni hazai NB I/B-s bajnoki félidejében a Szeged KKSE Chance-Exicom háromszoros olimpiai bajnok szurkolója, [namelink name="Molnár Tamás"], aki [namelink name="Marosán György"] vezetőedző jó barátjaként szívesen látogat el a női kézilabdacsapat mérkőzéseire.

Úgy tűnt, hogy a pólós most is győzelemnek örülhet, ahogy az ultrákkal megerősített, fantasztikus hazai szurkolótábor is, hiszen az első húsz percben remekül játszottak a pontvadászatot százszázalékos teljesítménnyel vezető Karsaiék. A döntetlennel záruló játékrész utolsó tíz percére azonban szétesett a csapat, talán túlpörögték a mérkőzés első harmadát.

– Az átlövőink rettegtek a kapustól, nem értem, miért! – mondta tanácstalanul a szegedi mester a mérkőzés után, ugyanis a második félidőben semmi sem akart összejönni, a kispesti hálóőr, [namelink name="Győri Ágnes"] pedig könnyedén hárította az egyre rosszabbul helyezett hazai próbálkozásokat. Amikor egy percen belül két hetest védett – az egyiket szemmel, kapufára –, csak fokozta a külön busszal érkező vendégdrukkerek jókedvét. A hazaiak összeomlottak, a végjáték ötperces szegedi gólcsendje után pedig el is dőlt a két pont sorsa. Oda a veretlen szezon álma, de az SZKKSE még így is hat pont előnnyel áll a tabella élén, így nagy esélye van az NB I-es tagság kiharcolására.

Marosán György: – Nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen rosszul játszani a lányokat. Az utolsó öt percben semmi sem jött össze, de ez csak a haláltusánk vége volt. Előtte is rossz volt az átlövők teljesítménye, Lehmann-Dobó Andrea hiánya miatt pedig a szerkezeten sem tudtam úgy változtatni, ahogy szükséges lett volna.