Amerika az amerikaiaké? – Galéria

A televíziós közvetítéseknek és a sportághoz tartozó ligák, csapatok online jelenlétének köszönhetően egyre szélesebb közönség követi figyelemmel az amerikai sportokat Magyarországon, ám ezt a réteget még mindig nem lehet összehasonlítani a ha­­gyományosan eu­­rópai sport­ágak követőivel.

A Csongrád-Csanád megyei CFS Guardians amerikafutball-csapatának alapítói közé tartozó Horváth Márió korábban szintén a labdarúgásért rajongott, ám később kiábrándult belőle, így szeretett bele az amerikai sportágba, amely mára már felbecsülhetetlen értéket jelent számára.

A labdarúgás volt a mindene

Horváth Márió 2005-ben ismerkedett meg az amerikaifutballal, előtte, mint a legtöbb kissrácnak, a labdarúgás jelentette számára a sportot, hatalmas Barcelona- és brazilválogatott-szurkoló hírében állt.

Ahogy teltek az évek, a hódmezővásárhelyi fiú egyre inkább ábrándult ki a labdarúgásból, hiszen nem tetszett neki, hogy a férfias küzdelem helyébe a sokszor indokolatlan pályán mutatott színészkedés lépett.

– A televízió­ban találkoztam először az amerikaifutballal. Láttam, hogy itt a kemény, fizikai küzdelem dominál, a férfias harc, ahol a játékosok ütik-vágják egymást, ez fogott meg benne először. Én is olyan akartam lenni, mint a profi játékosok a képernyőn.

Egy jó két évbe telt, ameddig minden szabályt megismertem, azóta viszont töretlen a szerelem a sportág iránt

– emlékezett vissza Horváth Márió.

Először gumilabdát dobáltak a barátaival

– Egy tojás formájú gumilabdával indult el igazán a dolog, azzal mentünk ki dobálgatni a barátaimmal, ám akkor még a játék elemeivel nem voltunk tisztában, ismerkedtünk csak velük. 2008 környékén szereztem tudomást az akkori Szeged Bats csapatáról, hozzájuk mentünk el kipróbálni magunkat a srácokkal. Itt még nem sikerült maradandót alkotni, nem volt meg annyira a kitartás – idézte fel az első edzéseit az irányító, és elmondta, ezt követően Hódmezővásárhelyen megpróbálkoztak egy saját csapat alapításával, ám mivel nem voltak tisztában az ezzel járó munka hátterével, hamar füstbe ment a terv.

Ezt követően pár évre háttérbe szorult számára a sport, ám amikor megtudta, hogy a szegedi és makói futballcsapatok egyesülnek, egyből újraéledt a szikra, és 2018-ban már a mostani CFS Guardians csapatának tagjának mondhatta magát.

Pár évnek még biztosan el kell telnie

A fokozatosan kialakuló érdeklődés mellett továbbra sem jelenthetjük ki, hogy az amerikai sportok hatalmas népszerűségnek ör­­vendenek itthon, ebben pedig Horváth Márió is egyetért.

– Még pár évnek biztosan el kell telnie ahhoz, hogy ha valaki azt mondja, hogy amerikaifutball, akkor egyből a vállvédős, sisakos sportra gondoljunk, vi­­szont ha kicsit beleássa magát az ember, akkor nagyon könnyű beleszeretni. Sok nézővel beszélgettem már a mérkőzéseink után, és nemegyszer fordult elő, hogy azt mondták, azt sem tudták, mi történt a pályán, de nagyon élvezték a találkozót, megragadta őket a játék – utalt a sportág látványos mivoltára Horváth, és elárulta, itthon egy olyan biztonságos, barátságos közösség épült ki, amelyre tagjai joggal lehetnek büszkék.

– Ahhoz képest, hogy a sport velejárója a fizikális küzdelem, nem látsz olyat, mint például a labdarúgásnál, hogy a nézők, vagy játékosok egymással veszekednek, esetleg indulatosan szidják a bírót.

Családias, barátságos hangulat jellemzi az egész közösséget

– világított rá a különbségekre, és végül elmondta, személyes véleménye, hogy mindössze a csapatok anyagi aspektusából lenne jobb, ha még népszerűbbé válna az amerikaifutball itthon, ám félő, hogy ha ez bekövetkezik, azzal vége lesz a mostani színtiszta, csak a sportról szóló varázsának.