Ők voltak a Fradi aranycsapata

Úgy tekintenek rájuk, mint az egykori futballhősökre, a többek között Puskás, Grosics, Ló­­ránt, Lantos, Hidegkuti fémjelezte labdarúgó-válogatottra.

Ők a Ferencváros birkózószakosztályának aranycsapata. Kiérdemelték ezt a titulust, hi­­szen a Honvéd éppen két év­­tizedes regnálását szakították meg azzal, hogy 1976-ban megnyerték a szabadfogású csapatbajnokságot.Gyulai Mihály (48 kg), Gál Henrik (52 kg), Klinga László (57 kg), Széles József (62 kg), Borbola Imre (68 kg), Fehér István (74 kg), Petrezselyem Antal (82 kg), Bauer Dezső (90 kg), Kispéter Tibor (100 kg), Balla József (+100 kg).

Ez volt az a csapat, amely megszakította a budapesti ellenfél hegemóniáját. És ebben a névsorban van két szegedi is, akik tevékeny részt vállaltak a csapatbajnoki cím megszerzésében. Egyikük a sző­­regi születésű Balla József, aki sajnos 2003-ban Kecskemé­ten elhunyt, másikuk pedig Borbola Imre (68), aki abban vállalt főszerepet, hogy a 45 évvel ezelőtti esemény kapcsán Szegedre hívta a még élő egykori csapattársakat.

– 1972-ben volt Szegeden egy nagyon jó csapat, hiszen az ifjúsági A vagy B válogatottban szerepelt mind a tíz súlycsoport versenyzője – mondta a fővárosi vendégeket várva Brüsszeli körúti vállalkozásában Borbola Imre.

– Rendszeresen jártunk az ifjúsági válogatott edzéseire, én a 48 kg-ban, Balla pedig a nehézsúlyban. Gáspár Ferenc volt a Fradi és az ifiválogatott edzője is, ő volt az, aki elhívott minket a Fradiba. 1973 januárjától tartoztam a Fradihoz, de ekkor még nem versenyeztem mint igazolt birkózó, mert a Szeged nem adott ki, viszont mindenhova teljes jogú csapattagként mentem a zöld-fehérekkel eb­­ben az egy évben is. Szegediként feltűnően ö-ztünk, így csak olyan boltba mertünk bemenni, amely önkiszolgáló volt. Kaptuk az egyáltalán nem rosszindulatú fricskákat a beszédtechnikánk miatt. Szépen lassan azért beleszoktunk a pesti életbe, nem dolgoztunk, csak sportoltunk, de volt olyan, amikor két edzés között egy tüzéptelepen húztuk a szenet meg a fát. Fiatalok, erősek voltunk, nem fáradtunk el, miért ne? A versenysúlyom a másfajta edzések miatt gyorsan vál­­tozott, így lettem 48 kg-osból 68 kg-os versenyző.

A két szegedi különösen jó kapcsolatot ápolt.

– Balla Józsit mindenki Puki becenéven ismerte, ezt a nevet pedig én adtam neki. Először Pukkancs volt, utána rövidült le ez Pukira – mesélte Borbola, miközben az egykori társak már megérkeztek. – Nagyon szomorú voltam a halála miatt, egy napra rá jött az első infark- tusom. Nagyon jó barátok voltunk...

A Fradi nyert még csapatbajnoki címeket Borbolával, aki tíz év után, 1982-ben tért vissza Szegedre. Volt esélye az olimpiai szereplésre, egyéniben pedig főleg érmes helyeket ért el.

– Nagyon jól éreztem magam a Ferencvárosban, összetartó volt a csapatunk, amelyben min­­denki segített, ahol tudott. Öt éve, a bajnoki cím 40. évfordulóján Budapesten voltunk, bejártuk a volt birkózócsarnok helyén is megépült Groupama Arénát, most pedig én voltam az, aki meghívta ezt a fantasz­tikus csapatot Szegedre – jegyezte meg végül Borbola Imre.