Mindent kiadott magából

– Elég kemény időszakon vannak túl, hogy bírta az olimpia feszített tempóját?

– Nem is ez a két hét, ami intenzív volt számomra, hanem már az előtte lévő időszak, hiszen nekünk karanténba kellett vonulni azért, hogy ne kapjuk el a koronavírust. Inkább két hónapról beszélnénk, hi­­­szen január 3-tól voltunk karanténban, a faluból pedig pár napja jöttünk el. Annak ellenére, hogy ez milyen nehéz volt, megvoltak a szépségei is, ez a bronzérem pedig kiemelkedő dolog a karrierem során. 

– A vegyes váltóval bronzérmes lett, hogy élte meg az egyéni számokat?

– Minden egyéni számomra, minden futamomra büszke vagyok! Semmit nem hagytam magamban. Ötszáz méteren hetedik, ezren pedig nyolcadik lettem, és ezerötszázon is B döntőbe kerültem volna, ha nem zárnak ki. Ha ez megvan, akkor három B döntőt korcsolyáztam volna. Ezerötszázon is mindent megcsináltam, amit meg kellett, ez most egy ilyen döntés volt, amit el kellett fogadnom. 

– Hangulatában milyen volt a pe­kingi olimpia?

– Az első napokban nem volt annyi néző, mint az utolsó napokban. Én úgy érzem, már hozzászoktam ehhez. A tavalyi világbajnokság volt számomra furcsa, az volt az első sokk, majd a világkupákon nem voltak nézők. Debrecenben megint furcsa volt, hogy már voltak nézők. Négy éve, Phjongcsangban is nagyon hangos volt a csarnok, de most úgy éreztem, kevesebb nézővel is hasonló volt a hangulat. Ha jól tudom, Szocsiban kisebb házak voltak, most viszont kevesebb, de nagyobb házakban szállásoltak el bennünket. Nagyjából minden olyan volt, mint Phjongcsangban, annyi volt a különbség, hogy csak az edzésekre mehettünk ki buszokkal. Azt nagyon sajnálom, hogy nem mehettünk el a kínai nagy falhoz, mert nagyon szívesen megnéztem volna, de ezek voltak a szabályok, ezt kellett betartanunk. Az összes önkéntes szkafanderruhában volt, de a PCR-tesztekhez is hozzászoktunk már. 

– Sokat adott önnek az a fogadtatás, amiben hazaérkezésükkor részesültek?

– Nagyon jólesett ez a fogadtatás, hogy szeretettel fogadtak bennünket, és a pénteki munka és tanítási nap ellenére nagyon sokan kijöttek. Élveztem a versenyzést az olimpia alatt, megérte ez a sok befektetett munka. 

– Hamarosan viszont itt a világbajnokság, nincs ideje emészteni a történteket.

– Ez egy folyamat lesz, mire feldolgozom az olimpiát és a bronzérmet, el kell rendeznem magamban. A világbajnokságnak még nincs versenykiírása, addig a szeretteimmel igyekszek időt tölteni.