Munkával jött fel a mélypontról

– Ezúttal nem a mozgását nézték a Szegeden tartózkodó szingapúri edzők, hanem élménybeszámolót tartott nekik. Milyen volt ez a szerep?

– Örülök, hogy egy ilyen kezdeményezésben részt vehetek. Sokat tudok beszélni, így nem volt nagy nehézség a másik oldalon lenni, és az érzéseimről, a tapasztalataimról mesélni. És azt is el tudom magamról képzelni, hogy a jövőben akár nemzetközi szinten is részt veszek majd valami hasonlóban.

– Volt ebben a szezonban minden, legfőképpen sikerek a combcsonttörés után. Hogyan értékeli ezt az évet?

– Így, utólag azt mondom, nagyon jól alakult. Márciusban még úgy álltam, hogy az egész évet elengedem. Aztán az edzőmmel, Karnok Marcellel megbeszéltük, hogy megcsináljuk a vb-felkészülést, majd a sérülés után két héttel el is kezdtük a munkát. Mindez jót tett nekem, mert a combcsonttörés megtörténte után eléggé mélyponton voltam, a munka azonban kihozott onnan, majd amikor úgy láttuk, hogy a lábam engedi, és ebből tényleg lehet vb-szereplés, magabiztosabban indultunk neki a munkának. Féltem, hogy magamban is okozok valamilyen kárt, de ez nem így lett, és a vb-bronzérem után nagyon elégedett voltam.

– A két brit az olimpián és a vb-n is megelőzte. Miben vannak ők előrébb?

– A paralimpiai és világbajnok Charlotte Henshaw sportból jött a paraversenyzők közé, hiszen úszó volt nagyon erős kardiorendszerrel, míg én laikusként kerültem hét éve a sportágba, így talán most kerülök az ő szintjük közelébe. Komplexen lehet még fejleszteni az állóképességen és az erőn, főleg az utóbbi kapja majd a nagyobb hangsúlyt a következő időben, és ha jól haladunk, akkor Henshaw is megelőzhető lesz.

– Meddig tart most a pihenő?

– Még két hét maradt, nagyon élem, de ahogy az edzőm megmondta, úgy is van: második hete pihenek, de már azon gondolkodom, mit kellene edzenem. Sok időt töltök a családdal, a kiskutyákkal, bepótolok olyan dolgokat, amelyekre nem volt idő a versenyszezonban.