Buzási Péter: sikerre éhesek maradtunk

– Hogyan áll a Vár söröző a +35-ös kispályás bajnokságban?

– Elég jól. A munkahelyi elfoglaltságom miatt nem sok meccsen tudtam részt venni, de a fiúk nélkülem is jól teljesítenek.

– Mindössze ennyi aktivitás maradt a valós futball területén?

– Igen. A Kecskeméti TE-nél betöltött szerepem egész embert kíván, de azért próbálok a labdával annyit találkozni, amennyit csak az időm megenged. Kiváló alkalom erre a lábtenisz: egy baráti társasággal járunk össze, többek között Leindler Zoltán, Márki Ferenc, Brinszky Adrián és Szőke Péter alkotja ezt a csapatot. Nagy szerelem lett, egészen beletanultam ebbe a sportba, amely futballnak futball, de mégis egészen mások benne a prioritások. Rájöttem, remek és hasznos kiegészítője a labdarúgásnak a finom első érintések, a technikai megoldások révén.

– Amikor elindult a futball-pályafutása, elképzelte magát az NB I.-ben?

– Titkon mindig az jár egy fiatal eszében, hogy eljuthat egyszer a legmagasabb szintre. Nyilván nekem sem volt ez másképp, ráadásul nagy hagyománnyal rendelkező klubnál, Békéscsabán nevelkedtem, ahol azért láttam komoly NB I.-es meccseket, láttam remek játékosokat, jó hangulatú bajnokikat. Persze, hogy arra vágytam, hogy egyszer én is itt játszhassak, de aztán ahogy telt az idő, és a tanulás is egyfajta prioritássá vált, éreztem, labdarúgóként már nem igazán lesz erre lehetőségem. 

 Hiányzik a játékos oldaláról ez a szerep, de a futball mellett maradtam, ugyanazt a levegőt szívom, mint a srácok, és ezért talán könnyebben kezelhető ez a helyzet. Egy NB I.-es csapatnál vagyok erőnléti edző – ez a hab a tortán.

– Fiatal szakember, ez előny a játékosok között?

– Abszolút, főleg mert közülük jöttem, és nemrég még én is aktívan játszottam. A pozíció révén egyfajta hidat képezek a vezetőedző és a labdarúgók között. Mivel belelátok a gondolkodásmódjukba, közel állok hozzájuk, ez a hétköznapi munkában segítség.

– Mennyire dolgozhat önállóan?

– Ez is egy csapatmunka. A vezetőedző, Szabó István elmondja az elképzeléseit, én pedig annyiban szabad kezet kapok, hogy az erőnléti munka rám eső részét, a kondicionális felkészítést rám bízza az ő elképzelései alapján. Megbeszéljük, milyen irányban megyünk tovább, és ezt következetesen követjük, ami szerencsére működőképes volt.

– Volt már valamilyen extra kérése a vezetőedzőnek?

 – Nem igazán. A stábban mindenki dolgos, ambíciózus szakember, aki a munkában hisz, és szeretünk is dolgozni. Amit kér, az számomra is alap, mert mindketten maximalisták vagyunk.

– Kemény erőnléti edző Buzási Péter?

– Mivel voltam a másik oldalon is, az a tapasztalat ebben a pozícióban is sokat jelent. Ha a munkáról van szó, akkor kemény vagyok, de figyelem a jeleket. Meghatározzuk a terhelési szintet, amit elvárunk, de a szemem nyitva tartom, így van, hogy egy kicsit engedek.

– Ha meglátják a játékosok, felsóhajtanak, netán felnéznek az égre?

 – Ez pontosan így van. Mire kijönnek a fiúk a pályára, az edzőkollégámmal, Kerekes Barnával előkészítjük a terepet. És amikor rakjuk össze az eszközöket, a homokzsákokat, a súlyzókat, a bójákat, jó pár sóhajt, megjegyzést elkapok.

– Erőnléti edzőként milyen gyakran kell megújulni?

– Szerintem ez egy folyamat. Mindig próbálunk megújulni, és újdonságot belevinni a munkába, de egyszerre sok mindent nem szabad ráengedni a fiúkra. A futball folyamatosan változik, és az ember mindig keresi azt a megoldást, amellyel a csapat összteljesítményéhez hozzátehet.

– Mennyire maradt szegedi és mennyire lett kecskeméti?

– Tizenhat évvel ezelőtt kerültem Békéscsabáról Szegedre, 2020 nyara óta dolgozom Kecskeméten. A napi életem Szegedhez, a munkám viszont Kecskeméthez köt. Nagyon megszerettem azt a miliőt, amely az NB I.-es klubot és a labdarúgást körülveszi. Futballszerető közösség, a sikerek pedig odakötnek. Mindkét városnak fontos helye van a szívemben.

– Mi a titka a Kecskemétnek?

– Mindenki, de tényleg mindenki egy irányba húzza a szekeret, éhes a sikerre, amelyet szeretne átélni, és ehhez hozzá is teszi a munkát nem saját maga, hanem a csapat érdekében. Éhesek maradtunk, és szeretnénk szintet lépni, de helyezésben nem szabad gondolkodni. Mindenkiben maradt elég erő és ambíció a továbblépéshez, így várjuk a következő szezont, a nemzetközi kupaszereplést is.