A szentesi bothúzó háromszor mérlegelt Kazahsztánban

Nagy reményekkel utazott a World Nomad Gamesre, vagyis a nem olimpiai sportágak világjátékára Deli Tamás és Csordás Cintia. Tamás három hete vádliszakadást szenvedett Szlovákiában, így bothúzásban csak Cintia indult el. A -55 kilogrammosok között népes mezőny gyűlt össze, tizenketten neveztek. A mérlegelés nem várt izgalmakat hozott, a szentesi bothúzó hölgy harmadik nekifutásra lépett be 55 kiló alá.

– A mérlegelés napján már reggel sejtettük, hogy kardiózni kell majd a sikerért. Így is lett, a második mérlegelésnél viszont azt hittem, hogy meglesz a kívánt súly, de 55,02 kilót mutatotta mérleg, így csak harmadjára sikerült bemennem 55 alá, de ez egyáltalán nem viselt meg, mert jól sikerült a visszatöltésem – jegyezte meg érdeklődésünkre Csordás Cintia.

Picit csalódott a szentesi bothúzó

– Az összes meccsem hosszúra sikeredett, hatalmas küzdés árán. Először azt a kanadai lányt győztem le 2:1-re, aki később felállhatott a dobogóra a vigaszágról. A második mérkőzésemet is megnyertem 2:1-re egy üzbég versenyző ellen. Már ekkor nagyon elfáradtam. Harmadik mérkőzésemen pedig azzal a kirgiz bajnokkal találkoztam, akivel már a Mr. Olympián is húztam. Vele a nap végén szerettem volna csak összekerülni, kikaptam tőle 2:0-ra. A bronzmeccsen kikaptam 2:0-ra, majd az utolsó fellépésemen bár felszakadt a tenyerem, akkor az adreanlintól nem éreztem, ezen semmi sem múlt. Picit csalódott vagyok az ötödik helyezésem miatt, de a minimális célomat elértem – értékelte szereplését.

A kazahsztáni Asztana impozáns, 36 ezer férőhelyes csarnokában rendezték meg a sporteseményt. Több különleges sportágat is felvonultatott a WNG, íjászatban magyar aranyérem is született, de a lovassportok is széles tárházát vonultatták fel.

Rossz érzés volt nem versenyezni

– Cinti meccsei lementek az első napon, a másodikon következett az a súlycsoport, amelyben én is indultam volna – vette át a szót Deli Tamás. – Tizennyolcan indultak, olyan országokból is, akikkel korábban még nem találkoztam. Sierra Leone, Hollandia vagy éppen Ausztrália, mind ismerkedtek a bothúzással. Sok jó meccset láttam, de elmondhatom, rossz érzés volt nem versenyezni. Igyekszem tudomásul venni, az erőnlétem hiába jó, a testem izomszakadásokkal, húzódásokkal rendre jelez, hogy fejezzem be a bothúzást – tette hozzá.

Az ősz sem lesz unalmas. Deliék egy budapesti nemzetközi bothúzó-verseny megszervezését tervezik, miközben csapata női tagjai az októberi GPC erőemelő-világbajnokságra készülnek, de novemberben a kirgizisztáni bothúzó-vébén is elindulnak.