Elárulta Balogh Zsolt, miért vonul vissza, és mihez kezd játékos-karrierje után

– Pénteken bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul. Sokan hívták, írtak? – kérdeztük Balogh Zsolt kézilabdázótól.

– Persze, fellendült az élet a telefonomon, de sejtettem, hogy ez lesz, éppen ezért időzítettem egy olyan napra a bejelentést, amikor nincs másnap meccsünk.

– Volt különleges hívása vagy üzenete?

– Igen, akadt több is, amelyektől elérzékenyültem. Azt még nem fogtam fel, hogy mivel jár ez a hír, de a barátok és egykori csapattársak üzeneteinek azért volt súlya rendesen. Ezeknek köszönhetően éreztem át a döntésem jelentőségét.

Régóta tervezte a visszavonulást Balogh Zsolt

– Nehezen döntötte el, hogy befejezi a játékos-karrierjét?

– Egy ilyen elhatározás sosem könnyű, de nekem szerencsém van, mert már régóta terveztem. A kislányom szeptemberi iskolakezdése komolyan befolyásolt, már a győri szerződésemet is azért kötöttem 2025 nyaráig, hogy a Szegedre költözésünket ne befolyásolja.

– Életkora alapján még folytathatná a játékot.

– Azért már nem számítok fiatal kézilabdázónak, a játékosok zöme harmincöt–negyven között vonul vissza, én pedig jövő szombaton leszek harminchat. Szép időszakot töltöttem a kézilabdapályán, miután megszereztem az edzői képesítést, a kislányom kezdi az iskolát, ez egy megfelelő alkalom, hogy hátralépjek. Lehetett volna még húzni, voltak ajánlataim, de így lesz a legjobb.

– A leghosszabb időt Szegeden töltötte, hét évet. 2014-ben EHF-kupát, 2018-ban magyar bajnokságot, 2019-ben pedig Magyar Kupát nyert a csapattal. A legemlékezetesebb pillanatok is ezekhez az alkalmakhoz fűződnek?

– Persze, nem kérdés, hogy a szegedi hét szezon a karrierem legmeghatározóbb és legszebb időszak. A pályafutásom csúcsán kék mezben szerepeltem, hozzám nőttek a szurkolók és a klub, ekkor számítottam a válogatott stabil tagjának is.

Örök emlék a Dugonics téri ünneplés

– Mi a legszebb emléke Szegedről?

– Rengeteg ilyen volt, de a legnagyobb hatást az EHF-kupa-győzelem gyakorolta rám. 25 évesen óriási dolog nemzetközi sikert elérni, az azt követő ünneplésre a Dugonics térről örökre emlékszem majd. Ez adott abból ízelítőt, hogy miért dolgozunk minden nap. Megízleltem a sikert, és komoly motivációt jelentett az elkövetkezendő évekre, hogy sok ilyet szeretnék még átélni.

– Össze is jött a bajnoki cím és a kupagyőzelem.

– Éveken át kergettük a Veszprémet a bajnoki döntőben és a kupában, volt, amikor egyetlen góllal maradtunk le, vagy éppen hetesekkel kaptunk ki. Ezek fájó emlékek, a 2018-as siker viszont elégtétel. Voltaképpen mindent megnyertem a klubbal, nagy dolog, hogy azt a minőségű Veszprémet mindkét fronton megelőztük.

– Van hiányérzete?

– A szegedi játékkal kapcsolatban nincs. A válogatott pályafutásomban igen, mert az olimpiai szereplés és egy éremszerzés ott volt a bakancslistámon, de nem jött össze sajnos. Pont abban az időszakban voltam a topon, amikor a tokiói ötkarikás játékokra kvalifikáló világbajnokságon nem voltunk jók. A párizsi olimpia pedig az én szempontomból már későn jött.

Nosztalgia az újszegedi sportcsarnoknál

– Visszavonulásának bejelentése után először Szegeden léphet pályára a Magyar Kupa negyeddöntőjében szerdán 18 órától. Izgul?

– Különös drukkot amiatt érzek, hogy a bejelentés után először Szegeden léphetek pályára. Szeretném megmutatni, még képes vagyok jó játékra, hogy jó szívvel emlékezzenek rám. Az igazi emlékek pedig az újszegedi sportcsarnokhoz kötnek. A Pick Aréna fantasztikus és modern, de az én szívem Újszegeden dobban meg igazán. Mindig elfog egy nosztalgikus érzés, amikor elmegyek a spori előtt. 

– Parádés idényt produkált eddig a Győr újoncként, ötödik helyen állnak az NB I.-es tabellán. Mi a titkuk?

– Nagyszerűen alakította ki a játékoskeretet a szakmai stáb. Kiváló fiataljaink vannak, jó átmenet huszonnégy–huszonöt évesekkel, valamint vagyunk mi rutinos játékosok, ebből pedig egy jó mix született meg.

– Úgy zárta a bejelentését, hogy a kézilabda egy része továbbra is az élete része marad. Mire gondolt?

– Tavaly elvégeztem az edzői képzést az egyetemen, mindenképpen ezzel szeretnék foglalkozni. Alapító tagja vagyok szülővárosom, Orosháza új klubjának, a Csiko SE-nek, amelyet az OFKSE három évvel korábbi megszűnése után nulláról építünk fel. Nem kérdés, az edzői karrieremet itt kezdem el, a családdal pedig Szegeden élünk majd.

Néhány emlékezetes gól Balogh Zsolttól: