Major Endre: tud még fejlődni a meglepetésember

Márki Ernő, az ATSK ügyvezetője

– Amikor Endre elkezdett nálunk pingpongozni, nem gondoltunk bele, hogy ilyen messzire eljuthat. Volt egy sikeres pályázatunk, amellyel a fogyatékkal élők sportolását tudtuk segíteni, ennek köszönhető, hogy edzője, Szabó Brigitta sokat foglalkozott a képzésével. Brigi mellett a paralimpia előtt Popovics János és Tóth Tibor is segítette a felkészülését, mi pedig a teremhasználatot biztosítottuk számára. Tizenkettedikként utazott ki, mégis bejutott az elődöntőbe bravúrt bravúrra halmozva, ez óriási ösztönzést adott nekünk is, hogy érdemes az egyesületet működtetni. Szeretnénk fejlődni, hiszen kicsi már a terem, annyian járnak hozzánk. Hozzátenném, hogy Endre jó szerepléséhez nagyon kellett a városi sportbizottság és a három szegedi Rotary Club közös támogatása, jólesett ez a fajta összefogás.

„A magyar csapat meglepetésembere" – szinte mindenhol így írtak Major Endréről, a riói paralimpián S1-es kategóriában negyedik helyen végző szegedi asztaliteniszezőről. Az ATSK kerekesszékes sportolóját a tizenkét fős mezőny utolsó helyén rangsorolták, ehhez képest legyőzte a címvédőt és a világbajnokot is.

– A szövetségi kapitányunk aggatta ezt rám, de igaza volt, még magamat is megleptem – fogalmazott Major, akit tegnap klubjában köszöntöttek remek szereplése alkalmából. Ő az ATSK első paralimpikonja, érdemeit pedig növeli, hogy mindössze hét éve kezdte a sportágat.

– A nyitómeccs megadta az alaphangot, hiszen a német címvédőt győztem le. Éreztem, hogy jó passzban vagyok, tetszett a terem, kipihentem magam, minden sikerült, ő viszont nem pingpongozott jól. Azzal a céllal mentem ki, hogy játszom egy jót, és ez akkor sem változott, amikor egyre tovább jutottam. Össze is jött, élveztem a pingpongot, mindössze a bronzmeccs miatt maradt bennem hiányérzet. Nem azért, mert kikaptam, hanem hogy nem ment a játék – emlékezett.

Major elképesztő sok biztatást kapott itthonról, a Facebookon ellepték a gratulációk az üzenőfalát. Látta ezeket, de ekkor nem lett rajta úrrá a hurráhangulat.

– Nagyszerű érzés volt, hogy ennyien szeretnek, mióta hazaértem, az utcán is sokan állítanak meg. Kint azonban nem ez volt a fontos, hanem az adott feladatra, a következő ellenfélre figyeltem.

Talán jellemzi a paralimpia hangulatát, ami a bronzmérkőzés előtt történt: Major és dél-koreai ellenfele ugyanazzal a busszal mentek a meccsre, és ha már találkoztak, jól elbeszélgettek az úton.

– Tanulságos volt. Kiderült, hogy ő háromszor többet edz nálam, furcsállta is a dolgot. Amikor mondtam, hogy nekem a vállalkozásom mellett ennyi fér bele, pláne nem értette, hiszen neki nem kell dolgoznia, a pingpongból él. Ezek adják meg igazán a negyedik hely értékét.

Most nagy a felhajtás körülötte: a hétvégén díszvendég volt a Pick-futáson, majd a MOL-Pick Szeged kézilabdacsapatának BL-meccsén is, míg tegnap a klubja köszöntötte.

– Igyekszem minden meghívásnak eleget tenni, ám két hét múlva már szeretnék újra edzeni. Jó lenne, ha találnánk még egy versenyt idén, ha ez nem sikerül, jövő márciusban lesz tétmeccsem legközelebb. A paralimpia tanulsága, hogy felfelé ível a pályafutásom, látom, hogy tudok még fejlődni, ami négy-öt évig biztosan motivál a folytatásra – tette hozzá Major.