2014.04.16. 21:21
100 anyabirkáról és szaporulatáról gondoskodik a 76 éves juhász
Székkutas - Nem úgy szaggatja már az istrángot – állította a 76 éves Kis Miklós, de azért nem engedte, hogy helyette cipeljük a több 10 kilós subáját. Székkutas határában 100 anyabirkát és szaporulatát gondozza. Édesapja mellett 14 évesen bojtárként kezdte, azóta sem tud elszakadni a tanyai élettől, a jószágoktól. „Rabság lenne falun" – mondta Miklós bácsi, aki 6 gyereket nevelt fel.
Mindent Vásárhelyről
A delmagyar.hu hivatalos Hódmezővásárhely Facebook-oldala, nem csak vásárhelyieknek.
– Gyere, öreglány! Kacér! – nógatta kutyáját [namelink name="Kis Miklós"]. A Székkutastól pár kilométerre lévő tanya közelében legelésző birkáihoz bandukolt komótosan a 76 éves juhász. Kutyája csak nem akarta követni.
– Nem tetszünk neki – jegyeztük meg fotós kollégámmal.
– A fenét! Sztrájkol! Szuka, azt csinál, amit akar, mint a nők – legyintett a bajusza alatt mosolyogva Kacér gazdája. Miklós bácsi a hímzett lajbiját, szűrét, tollas kalapját is felvette a kedvünkért. A több 10 kilós subája is lekerült a fogasról – nem engedte, hogy helyette cipeljük –, ami télen szőrével befelé védi a hidegtől, nyáron pedig fordítva kell hordani, hogy ne legyen annyira melege a juhásznak – magyarázta. A csengős kampósbot sem hiányzott a kezéből.
Kutya ide vagy oda, nélküle is jól elboldogult. – Anya, gyere! – kurjantotta el magát az anyabirkának, a csengő hangjára pedig megindult a falka. Sűrűjében kisbárányok ugrabugráltak. – Ilyenkor nem is szeretem, ha Kacér segít a terelésben, mert a falkát nehezen követik a kicsik. Felbuknak, eltörik a lábuk, nagyobb lesz a kár, mint a haszon – jegyezte meg.
100 anyabirkát és a szaporulatát tartja. – Voltak jobb és rosszabb éveink is – válaszolta megfontoltan, amikor a haszonról faggattuk. Némi habozás után hozzátette: a rosszra kár fecsérelni szót. Nem hagytuk lerázni magunkat. – Évtizedekkel ezelőtt egy jókora anyabirka gyapjújából, többszöri nyírás után az évi takarmányt fedezni lehetett, 600-700 forintot adtak kilójáért. Hol van az már? Mostanság alig adnak érte valamit, talán a felét, de nagyon nem is kell a gyapjú – magyarázta. Hangjában nyoma sem volt elkeseredésnek. Kiderült: a birkahús sem nagyon kelendő, még húsvét közeledtével sem, mert a román és bolgár hús olcsóbb. Exportra persze nem közvetlenül tőle viszik, a kereskedőé a haszon többsége. Kilónként mintegy 830 forintot kap a húsért.
Bőven van munka a jószágokkal. „Mikor pitymallik, akkor kelek, majd sötéttel fekszem" – hallottuk Miklós bácsit, akinek segítője 18 éves lánya. – Utánpótlás? – kérdeztük. – Majd meglátjuk – felelte a gazda. Kis Miklós is édesapjától tanulta a szakmát. Az 1950-es években a „padlássöprés" idején szegődött el Sóstóba, az akkori Petőfi téeszbe juhásznak, hogy legyen mit enni a családnak. Miklós bácsi 14 évesen már az apja mellett bojtárkodott, azóta sem tudott elszakadni a tanyai élettől, a jószágoktól.
– Nem úgy szaggatom már az istrángot, mint régen, de semmi pénzért nem hagynám itt a tanyát. Rabság lenne nekem falun – tette hozzá. Az 1980-as évtől lakik Székkutas határában. – Egy szakajtóval vagyunk itt. Három lányom van, köztük egy nevelt, ők és családjaik is velem laknak. Három fiam is van, és öt unokám, egy dédunokám. Mit mondjak, mindig szerettem a fehércselédeket – mosolygott.
Az asszonyok miatt változtatott hagyományos birkapörköltjén is. – Faggyús az íze, húzták a szájukat. Szépen lefejtem a hideg húsról a faggyút, ami nem kis munka, de legalább így megeszik. Akkor finom a hús, mikor öregfüvet legel, máskülönben zöldízű. Nem sok birkát eszük. Húsvétkor is inkább sonka kerül az asztalra. Hiába, no, sajnálom levágni őket – jegyezte meg az idős juhász.
