2007.05.29. 16:19
Vályogsziget a paneltengerben
Vásárhely történelmének része az árvízvédelmi falon belül álló egykori Árpád utcai parasztház. Az 1700-as években épült vályogépület népművészeti tájházként funkcionál, de csak akkor tekinthető meg, ha előzetesen bejelentkeznek az érdeklődők.
Többször láttam már autóból, buszból, el is sétáltam arra, mozgást, életjelet nem tapasztaltam. Mint egy szellemtanya, úgy áll a paneldzsungelben a népművészeti tájház az Árpád utcában.
– Először az 1930-as években vetődött fel, hogy egy tájházat kellene létrehozni, akkor még nem itt, hiszen az épületegyüttes az hatvanas-hetvenes évekig lakott volt – mondta Ozsváth Gábor Dániel főmuzeológus. A nyolcvanas években hozták rendbe a házat. A helyi népművészetet, a bútorfestést, a fazekasságot és a hímzést akarták bemutatni. Egy darabig működött, népi játszóház szerű foglalkozásokkal, még az 1990-es évek elején is.
Procedúra
Aki mostanában akarja megtekinteni a tájházat, jól teszi, ha a Tourinform-irodánál érdeklődik – a tájház kapuján semmilyen információ, elérhetőség nincs feltüntetve –, ahol a Petőfi Művelődési Központhoz irányítják, ott lehet időpontot egyeztetni. Ez a procedúra – a szélmalomra és a csúcsi fazekasházra is igaz – várhatóan egy hónap múlva megszűnik, az egyszerűbb hozzáférhetőséget jelentő megoldáson dolgoznak az illetékesek.
A Török család is szerepet játszott a létesítmény életében: programokat szerveztek, élettel töltötték meg a tájházat. Május elsejétől, az átszervezést követően, a Tornyai János Múzeum kezelésébe tartozik.
Most sem elhagyatott – időszakos kiállítások (hat-nyolc évente), a népi hiedelmekhez, szokásokhoz kötődő rendezvények zajlanak a falai között –, de ahogy Ozsváth is fogalmazott: még nincs csúcsra járatva. Jelenleg a karbantartásra, a felújításra fektetnek nagy hangsúlyt, tapasztással – a vályogházakat csakis így lehet, a korábbi, cementet is alkalmazó eljárás kárt okozott – megerősítik a falakat, rendbe hozzák, elhárítják a szerkezeti problémákat. A rekonstrukciót közel egy éve kezdték.
– Minden héten akadnak vendégeink, de mi hosszú távra tervezünk. Szeretnénk úgy átalakítani az épületegyüttest, hogy a kerítés mindkét frontja nyitott legyen, át lehessen járni a területen. A szomszédos téren bodnár- és kovácsműhelyt alakítanánk ki, illetve elhelyeznénk az ötven-hatvan védett kocsiból álló gyűjteményt. Ez két-három éven belül megvalósulhat.
