Pro Urbe-díj a közösségépítőnek

Hódmezővásárhely - Pro Urbe-díjjal ismerte el Hódmezővásárhely a 67 esztendős Vanderstein János több mint két évtizedes munkáját. A vásárhelyi zsidó hitközség korábbi vezetője négyévesen élte túl a holokausztot, elévülhetetlen érdemeket szerzett a közösség újjászervezésében és abban is, hogy a zsinagógát városi támogatással felújíthatták. <br>

Imre Péter

Alig több, mint négyéves volt a holokauszt, a magyarországi deportálások idején, ezért – szerencsére – csupán hallomásból, az elmeséltekből tudja, mi történt akkor vele és családjával. Az emlékezés így is fájdalmas Noszun Ben Cvinek – nyolcnaposan, a körülmetéléskor ezzel a névvel vétetett fel Ábrahám-szövetségébe – vagyis [namelink name="Vanderstein János"]nak:

– A vásárhelyi zsidóságot 1944. június 16-án gyűjtötték össze a zsinagógában és annak udvarán, egy-egy rendőr, csendőr és levente járta a házakat. Innen Szegedre, a téglagyárba vittek minket, ahol majdnem tízezren zsúfolódtunk össze. Három transzport indult, az első négyezresből öten tértek vissza; mi, nagymamám, édesanyám, a nővérem és én a másodikba kerültünk, édesapámat már korábban munkaszolgálatra vezényelték. A kassai vasútállomást lebombázták, ezért visszafordították a szerelvényt és nem Auschwitzba, hanem Bergen-Belsenbe vittek; itt anyu mezőgazdasági munkát végzett, ránk, kicsikre az idősebbek vigyáztak. Hál' istennek, sikerült visszajönnünk, igaz, nagymama „odamaradt"...

[namelink name="Vanderstein János"]nak a zsidó közösségért és a városért végzett munkáját Pro Urbe-díjjal ismerte el Vásárhely. Fotó: Tésik Attila
A közel ezerkétszáz fős vásárhelyi zsidóságból ötszázhúszan haltak meg. Vandersteinék 1945 augusztusában érkeztek haza. János a zsidó iskolában tanult a többi hasonló sorsú aprósággal, csak az 1948-as államosítást követően járt a polgáriba.

– Apám vallásos ember volt, és amikor nehezebb idők jártak, akkor is ott kellett ülnöm mellette, és imádkozni az ünnepeken. Ezért is örültem, hogy sikerült a városnál kijárnom a zsinagóga felújítását, melyet három évvel ezelőtt szenteltek fel újra, igaz, a mennyezet rekonstrukciója még hátravan. Teljesült régi vágyam is, elfoglalhattam édesapám helyét, az 55-ös széket, ott emlékezhettem rá, 1975-ben hagyott itt bennünket.

Vallásos nevelés

[namelink name="Vanderstein János"] és felesége, Jung Róza négy évtizede él együtt, ezalatt egy hangos szóváltás nem volt köztük. Ők is ebben a szellemben nevelték két gyermeküket, Pétert és Noémit, és a hagyományokat, az ősök tiszteletét a csemeték is tovább örökítik. Péter cukrásznak tanult, de a postán dolgozik, Noémi angol, matematika szakos tanár.

Vanderstein 1982-től 2006-ig volt a helyi hitközség elnöke, és nagy szerepet vállalt a közösség újjászervezésében – Szekeres József előimádkozó segítségével, támogatásával –, házról házra, családról családra járt, győzködte az embereket, hogy már nem kell félni, nem esik bántódása senkinek, vállalhatják származásukat, hitüket. Sokan ezt még ma sem hiszik el, és a Magyar Gárda-típusú szervezetek – ahogy Vanderstein fogalmazott – újra felerősítik az aggodalmakat, a régi reflexeket, érzékenységet, főleg a holokauszt-túlélőkben. Civilben apja foglalkozását vitte tovább, szobafestő-mázoló lett, mestervizsgát tett, majd az Elektrofém szövetkezetnél fényezőként dolgozott 27 esztendeig.

– Annak is örülök, hogy az egykori ima- és különterem helyén létrehozhattuk a holokausztmúzeumot, a temetők rendben tartása is nagyon fontos, sokan ugyanis csak az elhunytakon, az ősökön keresztül tartják a kapcsolatot a zsidósággal.

A Pro Urbe-díjról szólva elárulta: a méltatás, életpályájának ismertetésének végére kicsordult a könnye. Igaz, az anyósa végig sírt az ünnepség alatt: – Nem számítottam erre az elismerésre, eszembe sem jutott, hogy nekem Pro Urbe-díjat adhatnak, miért is tennék? Boldog vagyok, szépen, nyugodtan élünk. Izrael? Még nem jártam ott, és lehet, hogy nem is jutok el soha. A létezése biztonságot ad, ha történne valami – ettől most nem kell tartani –, lenne hová menni. Ha már a második világháború előtt megalakulhatott volna, lehet, hogy nem történik meg a holokauszt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!