Fél évszázada Temetetlen halott - Emlékezés Nagy Imrére

Ötven éve végezték ki Maléter Pállal és Gimes Miklóssal együtt az országos börtön sétálóudvarán Nagy Imrét, a múlt századi magyar történelem meghatározó politikusát, miután a népbíróság államellenes szervezkedés és hazaárulás vádjával halálra ítélte.

Nagy Imre életének 62 éve alatt nagy utat tett meg; egykori géplakatos segédből lett miniszterré, majd kormányfővé, a Magyar Tudományos Akadémia tagjává. Pályafutása alatt sokszor halt meg jelképesen; mikor református szegényparasztból lett bolsevikká, majd választott politikai csoportjaiban, párttársai szemében, kommunistaként és ténylegesen az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlásban.

Ugyanígy több ízben állították vissza hivatalába, ismerték el reformjait, hazaszeretetét és többször temették el. Először a börtön udvarán, majd az Újköztemető 301-es parcellájában jeltelen sírba, kátránypapírba drótozva, Borbíró Piroska fedőnéven. Végül ünnepélyesen, 1989. június 16-án, országos gyász mellett. Húsz nap múlva, július 6-án, hivatalos rehabilitálásakor hunyt el a halálos ítéletét jóváhagyó Kádár János.

Nagy Imre tökéletesen tisztában volt azzal, hogy közéleti szerepvállalása az életébe fog majd kerülni. Romániai házi őrizetében írt, „Viharos emberöltő - élettörténetem vázlata" című munkájában halálozási esztendejének csak utolsó számjegyét hagyta üresen.

Halálát tudatosan vállalta, nem kért kegyelmet az utolsó szó jogán sem: „Úgy érzem, eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján, igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok." Ezek a mondatok a koncepciós per 52 órás hangfelvételével együtt, most először váltak hallhatóvá a közönség számára is, fél évszázad elteltével Budapesten.
Az Emlékpontban tartandó előadást követően a résztvevők elhelyezik a megemlékezés koszorúit, virágait Nagy Imre vásárhelyi emléktáblájánál.