A diákok is belakták az új vásárhelyi csarnokot

Hivatalosan augusztus 31-én adták át a belváros szívében, 800 millió forintos beruházásból épült, új vásárhelyi sportcsarnokot.

A női kézilabdások augusztus 14-én költöztek be, rögtön megtartották első tréningjüket, 27-én már edzőmeccseket játszottak a Fradival. A diákok a tanévnyitó után vehették birtokba. Mi az Eötvös-szakközépiskola 11/A osztályának testnevelésóráját lestük meg.

Futás körbe, hármas oszlopba fejlődés, karkörzés, törzshajlítás, törzskörzés – egymás után sorjáztak a gyakorlatok. Néha a szertelen nebulóktól a 26 éves Bányai Ágnes testnevelő megkérdezte: Na, melyik is a bal kezed? Mikor sikerült megtalálni, folytatódhatott az óra, a tanárnő mindent megmutatott. A hangulatra nem lehetett panasz, az ifjak nevetve, olykor saját sutaságukat, esetlenségüket megmosolyogva tornáztak.

Az első tesióra az új csarnokban. Még a játéké volt a főszerep Fotó: Tésik Attila
– Egyetlen „hibát" említhetek – mondta Bányai Ágnes, miközben az osztály az ötperces futás köreit rótta –, jó lenne, ha felezhető is lenne a tér, nem csak három részre osztható; no meg egy kicsit meleg van, fülledt a levegő, de úgy hallottam, lesz légkondi. Nagyobb a szertár, és a csarnok mindennel felszerelt, a bordásfaltól a mászókötélen át a szertornakellékekig. Sokkal több a hely, az egyharmada is nagyobb, mint a korábbi tornaszoba volt. Úgy tapasztaltam, a gyerekeknek is tetszik, de még meg kell szokniuk az új házirendet.

Egyszerre három órát tarthatnak a létesítményben, amely délután kiszolgálja a tömegsport igényeit. Az öltözők kulturáltak, tusolóval, mosdóval ellátottak. Az egykori öltözőkből tanterem, a tornaszobából könyvtár lett az Eötvös József Székhelyintézményben. Vissza az órához! A futás után következhetett a játék – a tanárnő is beszállt –, röplabdáztak, floorballoztak.

– Jó lett a sportcsarnok – mondta a 17 éves, újságírónak, műsorvezetőnek készülő Deák László –, az a megoldás kicsit szokatlan, hogy az öltözőbe az egyik ajtón megyünk be, és a másikon jövünk ki. Az előző tornateremhez képest óriási a fejlődés, sokkal jobban felszerelt, kellemesebb itt az óra.

– Nagyon jó, és sok lehetőséget kínál számunkra ez a létesítmény – közölte osztálytársa, a pedagóguspályára készülő Rakonczai Réka. – Higiénikus, minden igényt kielégítő az öltöző is, és az sem utolsó szempont, hogy biztonságos, zárható, így nem tűnnek el az óra alatt a cuccaink. Örülünk, hogy ilyen szép csarnokban tornázhatunk.

Kiről nevezzék el az új sportcsarnokot?

Az új sportcsarnoknak még nincs neve. Ehhez szeretnénk ötleteket adni, olyan vásárhelyi sportembereket javasolva, akik már nincsenek köztünk, így emléküket is méltóképpen ápolhatná a város. Balogh „Imsi" Imre (1922–1993) a kosárlabdázás atyja volt, Banga Sámuel (1881–1972), a Bethlen tanára több sportág, például a vízilabda, a tenisz, az úszás, a lövészet és a korcsolyázás meghonosítója Vásárhelyen. Török Sándor (1932–2005) úszó- és vízilabdaedzőt sem kell bemutatni, bár a stílszerű az lenne, ha a sportuszodának adná nevét. Egri Kálmán (1902–1968) diszkoszvető az 1928-as olimpián vett részt, és vitte a magyar zászlót, Gabányi László (1935–1981) kosárlabdázó, 229-szeres válogatott, olimpikon, valamint Szathmáry Tihamér (1869–1934) vívó volt az első vásárhelyi sportoló, aki válogatott lett.