Mindent látott, amit gyerekekkel művelhetnek - Turi Csaba: súlyként nehezednek a lelkemre a terheik

A teológia elvégzése után, 1997-ben egyházi középiskolában szerettem volna tanítani, de a makói állás nem jött össze. Ezután váltottam a gyermekvédelemre, a kezdetektől, 1998-tól dolgozom a területen

– kezdte történetét Turi Csaba, a vásárhelyi Kagylóhéj Gyermekjóléti Központ és Családsegítő Szolgálat szakmai vezetője, egy gyermek édesapja.

Katolikus családban nőtt fel, vallásos nevelést kapott, ami meghatározta ifjúságát. Ezért is tanult tovább a gimnázium után világi teológián, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola hittanári szakán, majd a Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskolán szerzett szociálpedagógusi diplomát.

 Húsz éve dolgozom szociális területen, ezalatt mindent láttam, amit gyerekekkel szemben elkövethetnek a felnőttek, a szüleik. A bántalmazástól a szexuális zaklatáson át a lelki terrorig. Ezeket kezelni kell, gyorsan feldolgozni, túllépni rajta, ami eleinte könnyen ment, de mostanában kezd betemetni. Egymásra rakódnak a dolgok, amelyek súlyként nehezednek a lelkemre. Azért a helyzet nem tragikus, délután 4 órakor becsukom magam mögött az ajtót, de így sem tudom magam teljesen kipucolni. El kell mondani: sokat köszönhetek a munkatársaimnak, egymást erősítjük a nehezebb esetekben

– vallotta Csaba.

Mikor arra kértük, említsen egy-két történetet, közölte: „sok minden égett belém, egyet nem tudok kiemelni".

Elmondta: a kékre-zöldre vert gyerek látványa borzalmas, de szerinte a válások a tettlegességnél is jobban megviselik a fiatalokat.

 Teljesen kiszolgáltatottak. Szüleik saját sérelmeiken rágódnak, azokon nem képesek túllépni, a gyerek pedig – olykor szó szerint – belebetegszik a helyzetbe

– számolt be tapasztalatairól a 48 éves Turi Csaba, aki vállig érő hajával igazi rockernek néz ki.

Turi Csabát a zene kikapcsolja - gitárral gyakorlás közben

– Sokan ezt a hajviseletet lázadásként értelmezik, pedig a szabályokat, a törvényeket tisztelő komformista embernek tartom magam. Nincs bennem lázadás. Bár az igaz: szeretem nevén nevezni, kimondani a dolgokat. A zenei irányzatok közül valóban a rock áll hozzám a legközelebb. Lelki sebeim, sérüléseim gyógyítására a zene nagyon jó. Nemcsak hallgatom, művelem is, gitározok, dalokat szerzek, nagyjából 15 nótám videóval megtalálható az interneten – mesélte. (Párat meghallgattunk – például a Csendes éj feldolgozását, improvizációkkal gitárra –, lájkolhatók!)

Csaba a PopArt zenekarban játszik Blaskovics László, Bereczki Marianna, Száraz-Nagy Brigitta, Erdélyi Tibor, Szegény István és Bozsér Zsolt társaságában. Az Emlékpont Kávézóban rendszeresen szerepelnek, de fellépnek városrészi napokon és különböző zenei rendezvényeken is. De térjünk vissza a szociális munkához: vajon kellenek különleges képességek ehhez a pályához?

Az iskolában tanultak tökéletesen elégtelenek, ha az illető személyisége alkalmatlan a munkára. És a fordítottja is igaz: ha a személyiség jó, a gyakorlatban minden megtanulható, elsajátítható. És még így is elérkezhet a pillanat, amikor – a lelki teher, az átéltek, tapasztaltak miatt – váltani kell. Eddig ezt, magamra értelmezve, képtelenségnek tartottam – most már nem. Soha nem vittem haza a munkát, aki megteszi, két-három év alatt lenullázódik. Láttam ilyen eseteket. Szigorúan meg kell húzni a határt

– mondta zárásként Turi Csaba.

 A Hódmezővásárhely Szociális Ügyének Szolgálatáért kitüntetést Turi Csaba, a Kagylóhéj Gyermekjóléti Központ és Családsegítő Szolgálat szakmai vezetője és Lénárt Miklós, a Kovács-Küry Időskorúak Otthona szakmai vezetője vehette át, míg a Hódmezővásárhely Szociális Ügyének Segítéséért elismerést Soós Árpád, a Flamand Pékáru Kft. ügyvezetője kapta meg a novemberi közgyűlésen.