25 év albérlet után saját házukban élhetnek

Óföldeák - A vásárhelyi Varga Jánosnak és feleségének, Évának figyelemmel kísérjük az életét. Huszonöt év albérlet után költözhettek saját házba Óföldeákon, amelyet önzetlen, egymilliós pénzadományból vásárolhattak meg.

Imre Péter

– Tavaly nyáron forgatott nálunk, Kishomokon az azóta megszűnt Vásárhelyi Televízió, és a film után két héttel jelentkezett egy asszony, aki egymillió forintot adott nekünk. Nagyon meghatódtunk – emlékezett vissza a vásárhelyi Varga János.


– Volt még egy 100 ezer forintos segítség, így tudtuk megvenni, 25 év albérlet után, életünk első saját otthonát Óföldeákon – mondta Varga János, aki legutóbb Öreg-Kishomokon élt párjával, Évával.

Varga János és felesége, Éva szegénységben, de szeretetben él az óföldeáki házban. Fotó: Imre Péter

Varga János és felesége, Éva szegénységben, de szeretetben él az óföldeáki házban. Fotó: Imre Péter

A ház, amelyben mintegy fél éve élnek, 1,2 millióba került – még van hátralékuk az összegből –, elég romos állapotú, alapos felújításra szorul, hogy valóban lakható legyen. Ezt saját forrásból nem tudják fedezni. Mindketten rokkantnyugdíjasok, havi bevételük 124 ezer forint, a gyógyszerek, a törlesztés és egyéb kiadások után a megélhetésre alig marad 40 ezer. Kiegészítésként lábas jószágot, pillanatnyilag 7 libát, 4 gyöngyöst, 12-12 tyúkot és kacsát tartanak.


Ezenkívül János gyűjti a vasat, fémet, lomot, azt viszi a MÉH-telepre, és a kisebb javításokat is elvégzi a házon. A fürdőszobán az ablakot alufólia helyettesíti – több helyen nincs ablak –, a tetőszerkezet megroggyant állagú. A konyhában egyes helyeken a csövek tartják a mennyezetet. A meglévő ablakok régiek, a réseken besüvít a szél. Télen a fagyok idején 10–15 fokban dideregtek a két lakott szobában – most 25 éves János fiuk is velük van –, amit sparhelttel fűtenek.

Varga János azt mutatja, a háznak akad olyan része, ahol a csövek tartják a mennyezetet. Fotó: Imre Péter

Varga János azt mutatja, a háznak akad olyan része, ahol a csövek tartják a mennyezetet. Fotó: Imre Péter

– Örültünk a saját lakásnak, de nem lehettünk maradéktalanul boldogok. December 22-én kerékpározás közben elütött egy autó, a bal térdem és a sípcsontom szilánkosra tört, alig bírták „összerakni" – emlékezett Évike. Menni járókerettel tud. János főz, takarít, segít neki az öltözködésben, mert egyedül az is megoldhatatlan feladat számára. Gyógytornász jár hozzá rendszeresen.


– Az emberek jók. Egy vásárhelyi ismerősünk a napokban hozott nekünk 50 ezer forintot, ahogy fogalmazott, megkésett karácsonyi ajándékként. Az itteni szomszédok is segítőkészek. Egyikük, Feri bácsi disznót vágott, és másnap hurka-kolbásszal lepett meg minket – mesélte János. Elárulta, fia is beszállt a házvásárlásba, és amiben tud, segíti őket. A 17 éves Izabella Vásárhelyen él intézetben, a Kozmutza Flórában, beteg, még most is pelenkázni kell. Szeretnének venni neki egy ágyat, hogy amikor hazaviszik „látogatóba", legyen hol kényelmesen aludnia.

Libát,  gyöngyöst,  tyúkot és kacsát is tartanak Vargáék új otthonukban. Fotó: Imre Péter

Libát, gyöngyöst, tyúkot és kacsát is tartanak Vargáék új otthonukban. Fotó: Imre Péter

– Mindketten intézetben nevelkedtünk, nem volt családunk, a szüleink lemondtak rólunk. Vagyis már gyermekkorunktól közös a sorsunk Évikével. Mégis családot alapítottunk, gyermekeink születtek, és bármilyen nehéz volt a sorunk, felneveltük őket. Amennyiben tudunk, most is segítünk nekik. Az egymás iránti szeretet és az együtt érző emberek gondoskodása segített át minket a legnehezebb, kritikus helyzeteken. Jó, szinte álomszerű lenne, ha első saját otthonunk igazi, kellemes családi fészekké válhatna – zárta mondandóját Varga János, míg kikísért a kapuig.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!