42 évig járt Mindszentről a Dunára a hajókapitány

Török László 42 évet töltött a Dunán. A hajóskapitány 10 éve nyugdíjban van, de sokszor gondol vissza a hajókon töltött időre. Vontató- és tolóhajókon dolgozott, de 40 napig helyettesként egy VIP-hajó első embere is volt. Még az indiai miniszterelnökkel is találkozott.

– Mindszenti vagyok, a Tisza mellett nőttem fel. Mindig is érdekelt más emberek élete. Úgy gondoltam, hogy hajósként bepillanthatok más országok népeinek életébe. Ezért középiskola után ezt a hivatást választottam. 42 évig hajóztam – mondta a Mindszenten élő Török László, nyugalmazott dunai hajóskapitány.

Török László első hajója a Lehel áruszállító motoros hajó volt. Azon lett másodkapitány.

– Életem egyik legszebb szakmai élménye is ehhez a hajóhoz kötődik. 1973-ban végigmehettem a Duna teljes hajózható szakaszán, Regensburgtól Izmajilig. Nem volt egyszerű másodkapitánynak lenni. Amolyan ütközési pont volt ez a főnökség és a legénység között.

Török László 1978-ban kapott parancsnoki kinevezést. Kapitányként mintegy 4 évet dolgozott a Szolnok nevű tolóhajón.

– Ez a hajó maga előtt tolta az uszályokat. Olyan erős kormányberendezése volt, hogy 5–8 ezer tonnát mozgatott maga előtt. Abban az időben a Dunán érkezett Dunaújvárosba a vasérc. Vittük a nyersanyagot, visszafelé pedig a vasárut szállítottuk – mesélte a nyugalmazott hajóskapitány, aki több más hajón is teljesített szolgálatot, például a Pakson, a Miskolcon. Parancsnok volt a Tatabánya nevű vontatóhajón is, amelyet 2010 júliusában töröltek a magyar lajstromból. A nyugállományba vonulása előtti utolsó 4,5 évet a Baja nevű tolóhajón töltötte.

– Tulajdonképpen Szolnoktól Bajáig jutottam, már ami a hajóneveket illeti. Jó szívvel emlékszem vissza arra az 5 évre is, amit a Rajna–Majna–Duna-csatornán töltöttem a Duna nevű kis tolóhajón. Szuper hajó volt.

– Első kapitányként, parancsnokként nagyon sokrétű feladatom volt. Hajótól függően 4–10 fős legénységet irányítottam.

Török László elmesélte, miközben a Dunán dolgozott, mindvégig mindszenti lakos volt. A munka miatt sokat volt otthonról távol. Olyan is előfordult, hogy egy egész nyári szünetnyi időre távol volt. Volt, hogy a családja is vele tartott az úton.

A 42 év alatt egyszer sem volt balesete, pedig a természet erőivel nemegyszer meg kellett küzdenie.

– A 80-as évek elején egy hatalmas porviharba kerültünk a Dunán. Még jó, hogy egyenes szakaszon kapott el bennünket. Mindent vörös por lepett, még belül, a kormányállást is. Egyszer az uszadékkal is meggyűlt a baja.

Baja térségében „völgymenetben" kapott el bennünket az uszadék. A felszínen 2-3 fa látszott csak, de alul hihetetlen mennyiség, az erdészet össze­drótozott fáit lopta el a partról az áradás. Az volt a szerencsénk, hogy a hajócsavarok szabadon maradtak. Hátramenetben nagy nehezen ki tudtunk szabadulni a vontatmánnyal együtt. Volt némi izgalom...

Török László a 90-es években helyettesként 40 napig egy VIP-hajón, a Táncsicson is kapitány volt. Szép emlék maradt számára az a néhány hét.

– Minden napra jutott egy híresség, például az indiai miniszterelnök. Emlékszem rá, esett az eső, a piros szőnyeg el­­ázott. Egymás mellett vonultunk, mögöttünk a lánya, a felesége és a veje, aki a testőrség vezetője is volt. A miniszterelnök megcsúszott... Automatikusan utánakaptam, nehogy elessen, de valaki visszahúzta a kezem. A végén a protokollfőnöktől megkérdeztem, miért. Kiderült, nem szabad hozzáérni, mert lehet az ember kezében akár mérgezett tű is. Az enyémben persze nem volt, csak a jólneveltség, hogy nem hagyjuk elesni a másikat. Szóval, voltak emlékezetes pillanatai a munkámnak.

A kapitány 42 év hajózás után 2009-ben ment nyugdíjba. Most a szárazföldön van dolga. Dolgozik az otthoni kiskertben, vigyáz az unokákra. Azért ha van egy kis ideje, kimegy a Tiszához, mert egy hajóskapitány soha nincs meg folyó nélkül.