A legvásárhelyibb csipke, a necc

– A necc anyai örökségem, édesanyám annak készítéséből élt, a receráma alatt játszottam, ott volt a játszóterem. 1952-ben államosították a vállalkozását – mondta a 73 éves vásárhelyi Fábiánné Nagy Ágota, aki édesanyja halála (az első lökést a megtalált neccminták adták), illetve 2007-es nyugdíjba vonulása után kezdett komolyabban foglalkozni a vásárhelyi specialitásnak tartott csomózott rece, vagyis a necc varrásával.

Azt hogy, miként kell helyesen megkötni a rece- vagy necchálót, a bátyja mutatta meg neki. Eddig 24 alkotását zsűrizték – 12-12 lett mesterremek és míves termék –, az idei vásárhelyi Csipkehéten pedig már tanította Pokomándy Zsuzsannával és Sándor Istvánné Marikával együtt a technikát a továbbképző táborban.

Felidézte, hogy az elmúlt évszázad első felében, kétharmadában nem lehetett végigmenni úgy Vásárhely utcáin, hogy valahol ne találkozzunk a házak előtti padokon pletykáló és közben recehálót kötő asszonyokkal. A sokszor 2–2,5 méter hosszú rámákkal – erre feszítik a hálót és utána varrják bele mintát – inkább házon belül maradtak, a nagyobbak mellett ketten-hárman is dolgoztak egyszerre.

– Édesanyám, Eszlári Erzsébet 17 évesen látta meg ezt a kézimunkát szülővárosában, Mezőtúron árulta egy vásárhelyi asszony a piacon. Egyezséget kötött Lidi nénivel: 1 hónapra hozzá költözik, kosztot és kvártélyt kap, megtanulja a neccfortélyokat, de a munka, amit közben készít, Lidi nénié. Az egy hónap után már eladható terméket produkált – mondta Ágota néni.

Fábiánné Nagy Ágota főleg az úgynevezett gipűr (guipure)-technikával készíti a necc-csipkét, ami a hagyományos rózsás, leveles, indás mintákat tartalmazó, kétféle főöltést váltogatóval szemben aprólékosabb, a kombinációk száma végtelen, az öltések sokfélék, s annyira közel vannak egymáshoz, hogy abból alakul ki a motívum. A necc többféle lehet, nemcsak Vásárhelyre jellemző; például azt, miként kell a csomózott recébe a textilt jól beilleszteni, Nagykállón tanulta meg. De az ország számos táján és Európában is ismert ez a készítési mód. Csongrád megyén belül is az alkalmazott különböző technikákban – horgolt, csomózott és varrott rececsipke, vert csipke és gépi – nem lehet nagy eltérés, különbség, inkább a mintákban, motívumokban – vélekedett Fábiánné Nagy Ágota. Utóbbi nemcsak településtől, régiótól, az alkotótól is függ.

Ahogy tartják: akkor lesz szép a háló, ha kötés közben a távtartó fölött úgy sorakoznak a csomók, mint egy tökéletes gyöngysor. A befűzés, a varrás már kevesebb gondot okozott Ágota néninek. Pokomándy Zsuzsanna, aki évekkel ezelőtt a legelső háló készítésében segített neki, a következőket mondta a neccről.

– Úgy hallottam, hogy a betelepített szászok, svábok hozták magukkal a neccet, mert Németországban is népszerű volt ez a technika. Tőlük tanulták el a vásárhelyiek, és a mintától lett helyi: szép, főleg pókos közepű rózsával díszített ágy- és asztalterítők, függönyök készültek. A városban többen foglalkoztak ezzel, például az édesanyám és a nagymamám is bedolgozó volt az egyik vállalkozásnál. Biztos vagyok benne, kezük munkája még ma is több vásárhelyi lakásban megtalálható – jelentette ki Pokomándy Zsuzsanna.