A második az első világháború folytatása volt

– Többen az első és a második világháborút egy konfliktusként fogják fel, kezelik. Ezt nem osztom, de tény: szoros az összefüggés a két világégés között – mondta a vásárhelyi Emlékpontban tartott, A második világháború kitörése: okok, körülmények, erőviszonyok című előadásának elején a szegedi Kiss Gábor Ferenc főiskolai docens, történész. Okként az elsőt lezáró békerendszert, a két új eszmét, a nemzeti szocializmust és a kommunizmust, és az eltolódó hatalmi viszonyokat nevezte meg. Az I. világháború addig soha nem látott és tapasztalt iszonyatot, pusztítást hozott, mert tömegméretűvé, az egész társadalmat érintővé vált, mindenki megérezte borzalmát.

– Az Antantnak a háború után a békét is meg kellett volna nyernie – nem sikerült. A megkötött szerződések alapján jogilag béke volt, de átmenetet jelentett a következő konfliktusba, mert méltánytalan feltételeket erőltettek a vesztesekre. A máshová került határok családokat szakítottak szét, például Magyarország esetében. Ezt nem kellett magyarázni, mindenki értette, érezte – elemzett. A két eszmerendszer közül a kommunizmussal kapcsolatban megjegyezte: – Nálunk 1945-ben nem fejeződött be a háború, a fennálló hatalom vívta tovább a lakosság ellen. Közben békét hirdettek, azért harcoltak. Jó szándékúak voltak, mint az Indul a bakterház Bendegúza, de senki sem hitt nekik, senki nem értette meg őket. És a versailles-i békeszerződés, békediktátum lebontásában Németország és a Szovjetunió is érdekelt volt – mondta Kiss

Nem volt hatékony nemzetközi szervezet – mint az ENSZ –, amely a válságokat kezelte volna, a Népszövetség erre alkalmatlan volt. Titokban, majd nyíltan megindult a fegyverkezés, ami Kiss Gábor Ferenc szerint annyit tett, hogy a vesztesek megpróbálták utolérni a győztesek fejlettségi szintjét. – A '30-as évekbeli magyar haderő, egy komolyabb Fradi-meccs biztosítására is alkalmatlan lett volna – jegyezte meg a történész. –Az is jelentős volt, hogy kialakult a közös nemzettudat, tömegeket lehetett megszólítani, befolyásolni, lelkesíteni, mozgósítani – például a haza védelmében – a mozik filmhíradói, az újságok és a rádió segítségével – emelte ki.

A II. világháború felé vezető úton a fegyverek is fejlődtek, új fegyvernemek és új katonai elméletek (például a blitzkrieg, a villámháború) alakultak ki, a hátország célponttá vált. A Molotov–Ribbentrop-paktum, megnemtámadási szerződés felosztotta az érdekszférákat Németország és a Szovjetunió között. Erre legjobb példa Lengyelország, melyet előbbi szeptember 1-én, utóbbi szeptember 17-én támadott meg. Minden a II. világháború felé terelte, sodorta az országokat.

– Az első világháború nem oldotta meg az ellentéteket, sőt fokozta, a hatalmaknak nem állt érdekükben a status quo fenntartása, a hadügyi és civil változások növelték a katonai hatékonyságot és nem volt megfelelő nemzetközi válságkezelő szervezet – összegzett Kiss Gábor Ferenc.