Az élet sodorta ide, negyedszázada kompozik a mindszenti révész

– Véletlenül lettem révész. Nem volt munkám. Egy ismerősöm szólt, hogy a kompon van felvétel. Úgy voltam vele, hogy amíg mást nem találok, addig jó lesz. Arra azonban nem gondoltam, hogy a Tisza és a komp milyen erővel ejt majd rabul. Az átmeneti munkából 25 éves szerelem lett – mondta a mindszenti révész, Petrik Sándor, aki negyedszázada szeli át balesetmentesen a Tiszát keresztbe, Mindszent és Baks között.

– Amikor ide szegődtem, 22 éves voltam. Jó volt a társaság, nem éreztették velem, hogy zöldfülű vagyok, aki semmit nem tud erről a munkáról. Öreg révészekkel kezdtem dolgozni, akiktől nagyon sokat tanultam a kompról és a vízről is – mesélte.

Petrik Sándor szereti a munkáját. Huszonöt éve szállítja a járműveket és az utasokat a Tiszán Mindszent és Baks között. Fotó: Kovács Erika

Petrik Sándor elmondta, sokan úgy gondolják, hogy könnyű a révészek munkája. – Csak azt látják, hogy átmegyünk a túlpartra, aztán visszajövünk. Mondják is, hogy „Hú, de jó maguknak! Nekem is ilyen nyugodt munka kellene!" Holott a révész feladata nem csak ebből áll. Sok mindenre kell figyelni. Meg kell tervezni minden átkelésnél, hogyan álljanak be a járművek. A súlyelosztásra nagyon oda kell figyelni. Főleg olyankor, amikor magas a vízállás, mert ebben az esetben sokkal erősebb a víz sodrása. Onnan kezdve, amikor egy jármű megindul a „járón" keresztül, addig, amíg a túlparton ki nem jut az útra, mi felelünk mindenért és mindenkiért. Két nap sem egyforma. Minden vízállásnál másképp kell kompozni – mondta a munkájáról.

A révész munkája nehezebb, mint az ember gondolná. Fotó: Kovács Erika

– Nagyon sokféle emberrel találkozunk. Sokan türelmesek, megértőek, kedvesek. Van, aki idejön az autóval, és elkezd kiabálni, hogy miért nem megyünk már, ha elindultunk, miért ilyen lassan. Sokan érdeklődnek, hogy hogyan is működik a komp, mit lehet tudni az átkelőhajónkról. Van, hogy ezt naponta nyolcszor-tízszer is elmeséljük, de szívesen tesszük. Vannak olyan emberek is, akik megkérdezik, hogy ez melyik folyó. Na, olyankor kiakadunk rendesen... Vannak, akik az átkelés alatt gyönyörködnek a Tiszában, mások majréznak. Félnek, hogy elsüllyedünk, vagy felborulunk, pedig a biztonság nálunk az első. 25 éve vagyok révész, de egyszer sem volt balesetünk. Meleg helyzetek azért voltak. Régebben több motorcsónakos járt erre, mint manapság. Egyszer előfordult, hogy egyikük a komphoz közel akart megfordulni, gondolom azért, mert le akarta csapni az utasokat vízzel. Valószínűleg ezt viccesnek találta, amiből az lett, hogy majdnem nekünk jött. Szerencsére nem lett belőle baj. Olyan is volt, hogy a kompkötél motorcsónakost fogott, mert nem figyelt oda a vezető. Ilyen esetek szerencsére ritkán adódnak. Ha olyan a vízállás vagy az időjárás, akkor nem közlekedünk – tette hozzá.

Sándor elmondta, nem is tartotta számon, hány éve kompozik. Örül, hogy a főnökei viszont igen, és elismerték a negyedszázados, baleset nélküli munkáját.