Családja történetét is megírta Szigeti János, a vásárhelyi zsidóság krónikása

Szigeti János vásárhelyi holokauszttúlélő - június 3-án ünnepelte 80. születésnapját - mintegy harminc éve foglalkozik a vásárhelyi zsidóság történetével. Több könyvet is publikált a témában, de más területekről - helytörténet, sakk, művészettörténet - is rengeteg, felbecsülhetetlen értékű dokumentumot gyűjtött össze. <br><br>

Imre Péter

– Holokauszt? Nem szeretem ezt a szót, inkább a vészkorszak, vagy héberül a soá kifejezést használom – mondta a 80 éves holokauszttúlélő Szigeti János, a vásárhelyi zsidóság krónikása. Közel harminc éve, a rendszerváltás óta foglalkozik komolyan hitsorsosai helyi históriájával, és a témában már több könyvet jelentetett meg. Tanúságként, ha új nemzedék jön címmel feldolgozta maga és családja történetét, a legutóbbi, a 2014-es Vihar és vész közepette, amit Makó Imrével együtt írt. Jegyzetünket a témában itt olvashatják el.

Spirálfüzetek

Nemcsak ezzel a témával foglalkozik: Vásárhely történetét korábban 51 spirálfüzetből álló, dokumentumokat, fényképeket, írásokat tartalmazó sorozatban dolgozta fel, az új verziónál most tart a 81. kötet

nél. Az utazásokról, különböző országokról eddig száz lefűzős iratgyűjtőt töltött meg, többek között művészettörténeti adatokkal, az országos és vásárhelyi sakkról 62 spirálkötet szól, a zsidóságról öt füzet telt meg újságkivágásokkal, fotókkal, képeslapokkal, illetve a Vásárhelyi Őszi Tárlat eddigi katalógusai is megtalálhatók polcain, a városi helytörténészek munkáival együtt, s a Délmagyarországot és jogelődjeit is évtizedek óta gyűjti. A munkában párja, Lídia sokat segít neki.

Fotó: Imre Péter

Fotó: Imre Péter

– A kutatás, a gyűjtés akkor kezdődött, amikor az általános iskolában, ahol magyart és történelmet tanítottam, igazgatóm, Kiss János megbízott azzal, hogy helytörténeti, honismereti szakkört tartsak a diákoknak. Ezekre készülni kellett. A zsidóságot, a holokausztot pedig a háború utáni nagy, nyilvános perek, például Adolf Eichmann tárgyalása állították a középpontba, az egyéni, személyes sorsok mindenkit megfogtak. Életrajzok jelentek meg, ezek új szemléletet hoztak, napvilágra kerültek, hogy milyen bűnöket követtek el a zsidóság ellen – mondta Szigeti János. Eddigi legnagyobb kitüntetésének érdekes módon azt tartja, hogy pedagógusként megkaphatta az Aranydiplomát. – Jövőre meglesz a gyémánt is, ha megélem – tette hozzá.

Elvitték őket

Kicsit utazzunk vissza az időben. A II. világháborúba. A családot 1944. június 16-án deportálták, előtte már összeköltöztették a famíliákat, ők a nagyszülőknél laktak nyolcan egy szoba-konyhás lakásban. Csendőrök, rendőrök, leventék kísérték őket a helyi zsinagógába, onnan a szegedi téglagyári gyűjtőbe kerültek, majd három transzporttal a Bécshez közeli Strasshofba.

 

– Apai részről mindenki meghalt a családból. Mi megúsztuk, 1945 májusában szabadultunk. Jómagam az édesanyámmal, nagynénémmel és az anyai nagyszülőkkel voltam együtt

– emlékezett a tragikus időkre János bácsi.

Soha nem felejti el

Felnőttként sok anyagot, emléket gyűjtött – a már említett százmappányit – az utazások alkalmával, melyek többségét Erdélyi Miklóssal, a vásárhelyi hitközség jelenlegi elnökével együtt tett meg. A II. világháborúhoz, a zsidók sorsához, a holokauszthoz kapcsolódó helyekre is ellátogattak: például Wannsee, ahol kimondták a zsidóság halálos ítéletét, a svájci Evian, ahol konferencián az esetlegesen menekülők befogadása volt a téma, és Auschwitz-Birkenau. – Soha nem felejtem el, amikor ellátogattam Auschwitz-Birkenauba. Négy-öt óráig hang nem jött ki a számon. Egy szót sem tudtam kimondani. Szörnyű élmény volt. A családom egy része ott halt meg… A kapuban búcsúzva még megemlítette: most a zsidóság II. világháborús szerepét – nem csak a holokausztot – kutatja, abból is szeretne majd könyvet írni.


 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!