Hetvenhét évesen is motorozik

Hódmezővásárhely - A vásárhelyi idősebb Técsy Sándor 77 évesen is rabja a kétkerekűeknek, ma is rendszeresen járja robogójával a várost. Vonzódása a motokrosszra vezethető vissza. Az ötvenes évektől több mint 20 esztendőn át versenyzett, 5 bajnoki címet, 27 nemzetközi versenyt nyert. Hárman is követték a családban.

Imre Péter

– Nagyon régen, 1954-től 1975-ig volt az, amikor aktívan motokrosszoztam, a fiatalabbak biztos nem is tudják, ki vagyok – mondta a 77 éves vásárhelyi idősebb [namelink name="Técsy Sándor"]. Pályafutása során 5 országos bajnoki címet szerzett, nyert 27 nemzetközi versenyt, és 17-szer állt rajthoz a Szovjetunióban. Utóbbi olykor többnapos utazást jelentett, teherautóval, vonattal, szerencsések voltak, ha repülővel kelhettek útra.


A motorral édesapja ismertette meg, ő építette számára az első gépet. Érdekesség, hogy ő nem tudott motorozni. – Mikor megtanultam a szakmát, autószerelő lettem, nem engedtem hozzányúlni a motorhoz – nemcsak őt, senkit sem –, mindent magam csináltam.


A csapattársaknak, később a gyermekeimnek is, Lacinak például 38 éve építettem egy motort. Persze nem fabrikált, komoly gyári gépeken versenyeztem, olyanokon, mint a keleti blokkból való Danuvia, Jawa és Czetka, vagy az angol Metis és Dott Deamon. Egy szezonban olykor 3 versenygépet is elnyűttem.


Az időpontokat nem jegyezte meg, a nagyobb diadalokat igen, a győzelem volt a fontos, nem a dátum – fogalmazott. Emlékezetes volt a világbajnok orosz Victor Arbekov legyőzése és a sipka-szorosi verseny. Ebbe a sorba tartoznak a szovjet kirándulások, Moszkvában is rendeztek viadalt. Az edzések és a futamok között akadt idő városnézésre: – A Lenin-mauzóleumban is jártam, akkor még Sztálin is ott feküdt Vlagyimir Iljics mellett.

 

Idősebb Técsy Sándor egy újabb versenygéppel. Fotó: Imre Péter

Idősebb Técsy Sándor egy újabb versenygéppel. Fotó: Imre Péter

Azóta kilakoltatták – emlékezett id. Técsy Sándor. A családból, bár nem volt kötelező, többen kaptak kedvet a motokrosszozáshoz, két fia, László és Sándor – ők is nyertek bajnoki címet –, és unokája, a 10 éves Lacika, aki korosztályában legjobb az országban.


– A fiaimnak soha nem gratuláltam, elvből. Nehogy „elszálljanak", a túlzott önbizalmat soha nem szerettem. Az unokám az más, neki természetesen járt a gratuláció, a puszi – közölte nevetve, hozzátéve: egyetlen versenyről sem hiányozhat. Sanyi bácsi 17 éve nyugdíjas, de Nap utcai autószerelő műhelyében családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek megbütyköli a verdáját. – Aki motorral érkezne, az meg se álljon, jól húzza rá a gázt, és sipirc! A kétkerekűekhez nem nyúlok, elég volt az eltelt évtizedekben vergődni velük – jelentette ki.


Versenyen már nem indul – mondta nevetve –, de a motorozástól nem szakadt el. – Ha jó az idő, napi rendszerességgel közlekedem nagyobb Honda robogómmal. Kóválygok a városban, de az is előfordult már, hogy elmentem Kecskemétre, az még nincs messze, 80-90 kilométer – közölte id. Técsy Sándor.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!