2019.03.15. 19:15
Kovács Lászlóné és Makay Attila Székkutas idei díszpolgára - Dalokkal, nótákkal is emlékeztek a 48-as hősökre
Istentisztelettel, koszorúzással, díszpolgári címek átadásával és dalos találkozóval emlékeztek 1848. március 15-re Székkutason.
Az ünnepi rendezvények sorát a református istentisztelet nyitotta március 15-én Székkutason. Majd a 48-as kopjafánál ünnepi zászlófelvonással és koszorúzással folytatódott a program. Az ünnepi testületi ülésen Kovács Lászlóné pedagógus és Makay Attila állatorvos vehette át a díszpolgári kitüntetést.
Délután dalos találkozóra várták az érdeklődőket. A helyiek mellett nagymágocsi, algyői, szikáncsi, szegedi, földeáki, csanyteleki és csongrádi népdal-, illetve nótaegyüttesek léptek színpadra.
– Öröm számunkra, hogy az eseménynek a Murgács Kálmánról elnevezett művelődési ház adhat otthont, hiszen Murgács Kálmán ikonikus alakja a magyar nótának – mondta a rendezvény megnyitóján Szél István, Székkutas polgármestere. Hangsúlyozta, az idők folyamán a magyar nóta tartalmilag és formailag is sokat változott.
A házigazda székkutasi Murgács Kálmán Nóta Klub is színpadra lépett. Fotó: Kovács Erika
– A nóta sokat jelent a magyar embereknek, hiszen történelmi sorsfordító pillanatokban fejezték ki népünk érzelem- és gondolatvilágát.
Lázár János országgyűlési képviselő hangsúlyozta, napjainkban nem könnyű megmondani, mi is az, ami összekovácsolja a nemzetet. Ezek egyike 1948. március 15. emlékezete.
– Feltehetjük azt a kérdést, ma hány olyan dolog is lenne, amiért mi önzetlenül készek lennénk az életünket áldozni? A magyar szabadság ügye, Kossuth hívó szava képes volt megszólítani eleinket.
Lázár János emlékeztetett, Kossuth Lajos 1848 októberében, a régi Sas fogadó erkélyéről hangosítás, internet, kampány nélkül is 20 ezer emberhez tudott beszélni.
– Mekkora elkötelezettség, hazaszeretet, mekkora szív, nemzetszeretet kellett ahhoz, hogy eleink kiálljanak a magyar szabadság és függetlenség eszméje mellett? Nem véletlen, hogy őseink hőstetteiből, áldozataiból, a visszatérők itt a pusztákon, az 1850-es években legendákat szőttek, amik két tartópillére máig itt maradt. Ezek egyike az olvasóköri mozgalom, a másik pedig a 48-as dalkultúra.
