Mégis lehet alagút Vásárhely alatt?

– Az újságban olvastam az alagútról, de annyit magam is hallottam, hogy az egykori állami gazdaság gabonatároló pincéiből indult a vásárhelyi alagút – mondta a feltételes start, a Serháztér közelében, a Kutasi úton lakó Dani Józsefné. Szomszédja, Katalin, aki a Kozmutza Flóra intézményben dolgozott, részletesebb információkkal szolgált.

Beszakadt a talaj

– A Simonyi utcában, az elején lévő épületben a 70-es években az építkezésnél beszakadt a talaj, majd ez a nagyüzemi centrifuga rezgése miatt megismétlődött, beszakadt a padozat, és boltíves alagsort találtak. Úgy hallottam, ez az „alagút" összeköttetésben volt az egykori zárdával, a mostani Mezőgazdasági Kar épületével – közölte.

A néphagyomány az egykori vásárhelyi huszár-, majd csendőrlaktanyába – a jelenlegi Hód-Mezőgazda Zrt. központjába – helyezi az alagútrendszer kiindulópontját. – Sokat beszélnek róla az emberek, de semmi biztosat nem tudok erről. Tapasztaltam, többeket foglalkoztat ez a kérdés – mondta Soósné Kati, a Hód-Mezőgazda portása, akivel ottjártunkkor beszélgettünk. A közelben lakó Erzsébet annyit mondott: 1976-ban dolgozott a jelenlegi Hód-Mezőgazda Zrt. központja alatti pincében, krumplit válogatott, és több elzárt, befalazott boltíves járatot látott. Férje, Gábor hozzátette, úgy tudja, a Kutasi út felé is húzódik az alagút, amelynek kijárata a nagy víznél, vagyis a Hód-tónál lett volna a Csongrád vármegye című kötet szerint. A kiindulási pont tehát, amennyiben létezett az alagút, a Serháztér, Simonyi utca környékére tehető.

Leletek és hiedelmek

A városban több hasonló lelet, illetve hiedelem táplálja a legendát. Például a Bethlen Gábor Református Gimnáziumnál, a Kálvin téri szökőkút alatt, az Andrássy úton, a már említett Serháztérnél – ahol az állami gazdasági gabonatároló pincerendszere volt, amelyet sokan alagútnak is hihettek –, a Kutasi úton és a Virág utca felújításánál talált leletek. Utóbbinál használaton kívüli akna került elő. A Kutasi út alatt, az egykori téglagyár közelében valóban húzódott két alagút: ezek kötötték össze az egyik oldalt a másikkal, így szállították lovas csillével, kisvasúti sínen a kitermelt agyagot a formázóba és az égetőbe.

Valahol a Hód-tó környékén lehetett az alagút kijárata - ha volt egyáltalán alagút. Fotó: Imre Péter

A feltételezett útvonal – Serháztér, Kutasi út, Szabadság tér, mezgé épület a Hódtóig – mentén többen nem hallottak az alagútlegendáról. Szabó Sándor azonban érdekes adalékokkal szolgált. – Mikor a Dáni utca környékén 1996–2000 táján az öcsém házát építettük, többen odajöttek hozzánk, és megkérdezték: nálunk nem omlott-e be a talaj. Mert korábban előfordult. Boltíves részt találtak, és, hogy folytathassák a munkát, a keletkezett üreget több kocsi földdel temették be – mesélte. Úgy hallotta, az alagút akkora volt, hogy a betyárok lovuk nyakára bújva közlekedhettek benne a nagy víznél, a Hód-tónál lévő kijáratig. Megmutatta, kertjében – a Dáni utcához közel – van olyan rész, amelyet bármennyi földdel, háztartási hulladékkal töltenek fel, mindig megsüllyed. Szabó Sándor még megemlítette, a Hód-Mezőgazda Zrt. jelenlegi központjában a mai napig vannak lezárt, a mélybe vezető ajtók.

Gyerekként keresték

Szóba került a Dáni utca és környéke. Szenti Ferenc, a Teleki söröző tulajdonosa azt mesélte, gyerekként szüleiktől hallottak az alagútról, és az elmondottak alapján ott, a Dáninál keresték gyerekkori kalandként az egyik lejáratot. Ez illeszkedik a Serháztér–Dáni utca–egykori zárda, mezgé épület–Hód-tó útvonalba.

Pál azt mondta, a susáni református templom közelében laktak, egy eperfát vettek ki a helyéről, amelynek gyökerei félkör alakban nőttek. Tovább ásva megtaláltak alatta egy téglás boltívet, amely elképzelhető, hogy csak a korábbi szennyvízcsatorna része volt, mint a közelmúltban a Kistópart utcánál megtalált szakasz.

A feltételezett kijáratnál, az egykori Hód-tó környékén – ott, a buszpályaudvarnál húzódik az árvízvédelmi fal egy része – kérdeztünk ott élőket: nem tudtak az alagútról. Az egykori Hód-tó környékét körbejárva valószínűleg közelebbi és értékes információkhoz juthatunk majd az alagútról.

A makói Bertus-Barcza István az 1938-as kiadású Csongrád vármegye című kötetben talált a vásárhelyi alagútra vonatkozó utalást: "Urasági épületek voltak, a Serház, melyben a finom sört főzték és mérték ki a kertben. A két kőoszlop ma is áll a Kutasi út felén, idejártak ki vasárnap délután a fiatalok szórakozni – lehet, hogy a betyárok is, fűzzük hozzá –, ahol szólt a zene és tánc várta a szórakozni vágyókat. Itt volt vége az alagútnak, mely az Uraság-házból indult ki, és a présházon és a cédulaházon vezetett a nagy víz partjára".