2011.10.27. 22:41
Mesél a szemét a körtvélyesi holtágnál - galériával
Hódmezővásárhely - Természetjáró emberek – horgászok és kirándulók – szemetelik össze a megye egyik legértékesebb védett területét, a körtvélyesi holtágat. A hulladék egyértelműen rávall a tulajdonosára. A kétségbeejtő állapot megszüntetése érdekében akciót szervez egy vásárhelyi egyesület.
A Mártélyi-Körtvélyesi Tájvédelmi Körzetnek két nagy, U alakú holtága van: az üdülőkkel belakott mártélyi és a sokkal csöndesebb körtvélyesi. Az utóbbi olyan ősi táj, hogy már Anonymus is említi a Gesta Hungarorumban, Körtvélytó néven, Ond birtokaként. Nagyon gazdag az élővilága, 37 halfajta, 34-féle emlős, 119 fészkelő és 124 átvonuló madárfaj otthona. Van ecsetpázsitos mocsárrétje harissal, sőt remetéje is, Kálmán, aki már ugyanúgy hozzátartozik a tájhoz, mint az üstökösgém. Nagyon szép hely lenne, ha nem szemetelnék össze. „Balkáni állapotokról" ír levelében a László István Honvéd Sporthorgász Egyesület, és – már nem először – szemétszedő akciót tart október 30-án, vasárnap reggel 7 órától. [namelink name="Pikali Sándor"] elnök nemcsak horgászokat, hanem minden természetbarátot vár, aki segíteni szeretne. A holtágat Hódmezővásárhely felől a Zrínyi utca folytatásaként a Bodzási úton lehet megközelíteni, a gátra fölérve jobbra kell fordulni, elmenni a halásztanya tábláig, ott le az erdőbe.
Nem kérdés, hogy kik dobálják el a szemetet. Ez a holtág messze van minden lakott helytől és aszfaltos úttól, ide csak az jön, aki a természetet járja. Az újságíró kedden nem nagy területet, csak ötven métert nézett át a Tisza gátjáról megközelíthető csónakkikötő körül. Laikus csak mocskos, lehangoló partot lát, ám a szemétből ugyanúgy lehet olvasni, mint az állatnyomokból. Körtvélyesen a leggyakoribb hulladék a műanyag üdítősflakon. Az élő Tisza partján is ebből szokott lenni a legtöbb. Csak amíg ott könnyen mondjuk azt, hogy a Maroson, a Körösön át Romániából érkezik, ugyanez nem állítható a holtág partján. A címke állagán látszik, mióta ázik, szárad a természetben. Nem mind szemét, mert félbevágott műanyag kannából készült a szapoly, amellyel az esővizet merik ki a csónakból. Flakondarabot húznak a csónaklánc szemeit, drótkötelet összefogó lakatra is, hogy ne érje nedvesség. A palackok zömét kulacsnak használták: a gyerek otthon kiitta belőle az üdítőt, vizet engedtek bele, elhozták, aztán nem vitték haza.
A második leggyakoribb szemét az üres konzervkukoricás doboz. Ez jellegzetes horgászszemét. Konzervnyitóval bontják fel vagy rohamkéssel, két-három szúrással. Tartalmát horogra szúrják, az etetőanyagba is szórnak belőle. Háromféle cég etetőanyagos zacskóival is találkoztunk. Lehet látni azokat a jellegzetes műanyag dobozokat, amelyekben a horogra való csontkukacot és gilisztát árulják a horgászboltosok. A legnagyobb suttyóság mégis a használt, összegubancolt-sodrott zsinórt eldobni, ilyet is láttunk. A fészket építő madarak – itt van elég belőlük – száraz, vékony szárú fűnek hiszik, felhasználják, a fiókák feje azonban beleakad, és megfulladnak. Hasonló nemtörődömségre vall otthagyni a fűben a kátrányos vödröt. Kátránnyal a csónak fenekét, oldalát szokás bekenni. Lehet látni Körtvélyesen csomagolóanyagot, amelyben ennivalót hoztak a partra, a cigarettacsikk és a -doboz pedig – ilyen fölhozatal mellett – már említésre sem érdemes.
A szemét jelentős részét láthatóan horgászok hozták a partra. Ők is sokfélék, közülük egyre többen tudják, hogyan illik viselkedni a természetben, de még a másik tábor is elég nagy. Ez azért érdekes, mert a horgászrend nem azt írja, hogy tilos szemetelni, hanem azt: szemetes helyen pecázni tilos. Vagyis ahová letelepszik az ember, ott előbb össze kellene gyűjtenie a hulladékot, mielőtt bedobja a horgait. Ezt számon lehetne kérni, ám nem teszik – még a megye legértékesebb védett vizén sem.
