Pikali Gerda: Megtaláltam a harmóniát

Eddig kétszer jelölték Jászai Mari-díjra a vásárhelyről elszármazott fiatal színésznőt, Pikali Gerdát, aki legutóbb csütörtökön látogatott haza szülővárosába, hogy részt vegyen legújabb filmjének, a Papírkutyáknak a bemutatóján. A mindig vidám, vicces és mosolygós kétgyermekes édesanyával beszélgettünk.

– Néhány mondatban összefoglalva ki Pikali Gerda?
– Két gyermek édesanyja, feleség, színésznő, kislány, aki Hódmezővásárhelyről jött, egy boldog, nyugodt ember. Utóbbi nagyon fontos, megtaláltam a harmóniámat, önmagamat, most, harmincévesen jutottam el oda, hogy a legjobban érzem magam a bőrömben. Úgy érzem, egyensúlyban vagyok, és most ennek az állapotnak a megtartására kell törekednem.

– Két kisfia van. Hogyan tudja összeegyeztetni hivatását a családdal?
– A színészet egy külön világ, emiatt nagyon nehéz összhangba hozni a családdal. Anya ugyanis pont akkor nincs otthon, amikor eljön a fürdetés, a fektetés és az esti mese ideje. De igyekszem úgy vállalni szerepeket, hogy minél többet tudjak odahaza lenni. A karrier és a család mérlegen van, de számomra mindig is a család lesz a legfontosabb. A férjem nagyon jó hátországot jelent, mindenben támogat, neki köszönhetően anyaként és színésznőként is kiteljesedhetek, úgy, hogy az a bizonyos mérleg egyensúlyban marad.

– Vásárhelyre milyen gyakran jár haza?
– Sajnos elég ritkán, de nyáron tervezzük, hogy hosszabb időt töltünk a városban. Mártélyon van egy kis víkendházunk, a fiaim nagyon szeretnek ott lenni. A férjem szülei is vidéken laknak, ide-oda visszük a gyerekeket, amit ők nagyon élveznek. Most azonban sok a munkám: szinkron, próbák, előadások, így nehéz időt szakítani a családlátogatásra. De a jövő héten elutazunk a szüleimmel egy kicsit pihenni, már nagyon várom!

Pikali Gerda megtalálta a harmóniát.
Fotó: Tésik Attila
– Említette a szinkronizálást. Hogyan tetszik a műfaj?
– Mindent ki kell próbálni, amit csak tud az ember, a szinkronizálást pedig nagyon élvezem. Ma már egyre több hollywoodi sztárnak vagyok az állandó hangja: Halle Berry, Hilary Swank, Rosario Dawson, Cate Blanchett, Eva Mendes. Ha elkészül egy új film, már várom, hogy mi fog kisülni majd a szinkronból, vagy én mit tudok hozzátenni. Volt már rá példa, hogy a színésznő, akinek kölcsönöztem a hangomat, a forgalmazón keresztül megköszönte a munkámat, szerinte ugyanis az alakítása jobb lett a magyar szinkron által. Ennél nagyobb dicséret pedig nem létezik.

– Ha kiválaszthatná, melyik férfi világsztárral forgatna filmet?
– Mindegy. Nincsenek ilyen álmaim, hogy pont vele szeretnék játszani. Egyébként nem vágyom az álomgyárba, semmi ilyen ambícióm nincs. Ide születtem, nekem itt van dolgom, itt kell csinálnom valami jót, amelytől az emberek picit többek lesznek, vagy kis időre el tudják felejteni napi gondjaikat. Természetesen van lehetőség arra, hogy az ember külföldi produkcióban szerepelhessen, most van is egy felkérésem, de hogy mi lesz belőle, ez még a jövő zenéje...

– Egyre több színésznő mutatja meg bájait különböző férfimagazinok hasábjain, legutóbb Liptai Claudiáról lehetett ilyen híreket hallani. Önt keresték már meg ezzel?
– A nyuszis magazintól már kaptam felkérést, először úgy volt, hogy lesz is fotózás. Azt gondoltam, amíg az ember jól néz ki, és abból profitálhat is, miért ne. Csak aztán valahogy úgy éreztem, mégsem, én nem akarok elindulni ezen a vonalon. Többnek tartom a sejtetést, az egyszerű mindig több. Bár manapság egy mell megmutatásában már egyáltalán nincs semmi – sajnos.

Egy mindig vidám, vicces és mosolygós kétgyermekes édesanyával beszélgettünk.
Fotó: Tésik Attila
– És egy szerep kedvéért?
– Ha a rendező el tudja nekem magyarázni, hogy abban a jelenetben nekem miért szükséges levetkőznöm, és én ezt elfogadom, akkor azt mondom: igen. Ha nem, akkor nem. Volt már, hogy emiatt adtam vissza egy szerepet, de utánam jöttek, és megoldották másként.

– Milyen a férfiideálja?
– Mint a férjem, azért választottam őt. Rendkívül jó családapa, férj, én pedig próbálok a legjobb feleség lenni. A hivatásom miatt azonban nehéz megőrizni egy normál párkapcsolatot. Mindenkivel foglalkozni, törődni kell, anélkül nem megy, és a szeretet, ez a legfontosabb.

– Sokat lehet olvasni mostanában Mary Zsuzsiról és a nála 40 évvel fiatalabb szerelméről. Önt szerit ekkora korkülönbséggel van jövője egy kapcsolatnak?
– Mindig úgy képzeltem, hogy a férjem sokkal idősebb lesz majd nálam, legalább tíz évvel. Végül egy évvel fiatalabb lett, miközben az elveim azt mondták, hogy én soha nem fogok ifjabbal kezdeni, mert ők még éretlenek. A férfiak később érnek. Ha szeretet és szerelem van, akkor nincs miről beszélni, az a két ember összeillik, ha fiatalabb, ha idősebb.

– Önmagára jut elég ideje?
– Nem. Az egész napom egy rohanás, egyik helyről a másikra. A családommal próbálom tölteni a legtöbb időt, de most a premierek miatt eléggé megtelt a naptáram. De jó ez, szeretem csinálni, nem húz le, nem szív ki: a munkám egyben a hobbim is – játék.

Pikali Gerda: Az egész napom egy rohanás,
egyik helyről a másikra. Fotó: Tésik Attila
- Hogyan próbál mégis lazítani?
- Szabadidőmben takarítok, mosok, főzök, és próbálom egyben tartani a lakást, amíg a gyerekek az óvodában vannak. A lazítás az, amikor velük vagyok, akkor engedek ki. Nagyokat játszunk, homokozunk.

- Az internettel milyen a kapcsolata, szokott-e szörfözni a világhálón?
- A számítógép be- és kikapcsolása remekül megy, de a használatával már kicsit gondban vagyok. Azért a leveleimet és az iwiw-et megtudom nézni, néha a YouTube-ra is rákattintok, de annyira nem érdekel az internet. Televíziót is egyre kevesebbet nézek.

- Szerdán elhunyt Bacsó Péter filmrendező. Találkozott, esetleg dolgozott vele?
- Sajnos nem ismertem személyesen Bacsó Pétert, de a halála nagyon megrendített. Oszlopos tagja volt a magyar társadalomnak, távozása hatalmas űrt hagyott hátra. De sajnos ez az élet rendje, egyik pillanatban még beszélünk valakivel, aztán meghal. Nagyon nehéz ezt elfogadni, és ahogy telik az idő, annál nehezebb, hiszen egyre több embert veszítünk el magunk körül.

- A főzőműsorok korát éljük. Milyen finomságokkal szokta meglepni a családját?
- Sütni, főzni általában a fiaimmal együtt szoktam, próbálom őket bevonni, hogy minél önállóbbak legyenek. Tudnak már pogácsát szaggatni, tojássárgáját felverni. Amit kitalálunk a konyhában, abban mindig részt vesznek. Nagyon szeretik a hasukat, húst hússal esznek. Én viszont vegetáriánus vagyok, de ettől függetlenül elkészítem a húsos ételeket.

- Mióta vegetáriánus?
- Már nyolc éve, egyik napról a másikra váltam azzá. Azokat az ételeket, amiben hús főtt, megeszem, csak magát a húst nem. De a vegetáriánusságom nem valami kitalált dolog: hogy sok színész az, és ez milyen jó, ráadásul így az állatokat is védem. Természetesen óvom őket, de nem beteges módon. Vannak ugyanis, akik például az almát csak akkor eszik meg, ha az lehullott a fáról, mert akkor már a gyümölcs „halott". Úgy érzem, ezen a téren egészséges szinten mozgok.