Pocsolyából ivott, szilvát evett: 4 nap után került elő az eltévedt vásárhelyi férfi - Rossz felé fordult, itt hibázott

– Pénteken még nem aggódtam, de másnap reggel már elmentem a rendőrségre, és bejelentettem az eltűnését – idézte fel a tavaly nyáron történteket Domján Ferenc, az eltévedésekor 73 éves Domján Lajos öccse. Egy háztartásban élnek. Hozzátette: a rendőrök kutyákkal is keresték, de a népes család is – nyolcan vannak még testvérek – elindult felkutatni. Senki sem találta. Négy nap után, hétfőn délután került elő, a gátőrház közelében vette észre egy asszony.

– A mártélyi horgászásból hazafelé biciklizve a Kincses temetőnél rossz irányba, bal helyett jobbra fordultam, így nem Vásárhely felé, hanem vissza a Tiszához, Körtvélyes irányába tekertem tovább – emlékezett rossz döntésére Domján Lajos. Azóta sem tudja megmagyarázni, miért tett így. – A kerékpárnak azután nem vettem hasznát: felülni nem lehetett rá, tolni is nehéz volt, mert pillanatok alatt tele lett sárral. Bemérgeltem magam, és bedobtam a repcésbe. Ott találta meg később a kombájnos, úgy, hogy kissé ráhajtott, összegyűrte az első kereket – mondta Lajos bácsi, aki eddig nem szívesen beszélt nem mindennapi kalandjáról.

A kalandban a Csepel kerékpár volt egy ideig a társa Domján Lajosnak, de nem sok hasznát vette.

Fotó: Imre Péter

– Az étel nem hiányzott, egyáltalán nem voltam éhes. A folyadék azonban nagyon, kiszáradtam, bedagadt a torkom, alig tudtam nyelni. Innom kellett. A nálam lévő törölközőt – ezzel a nap ellen is óvtam magam, este pedig azzal takaróztam – végighúztam a harmatos füvön, de kicsavarva sötét folyadék jött belőle. Erről lemondtam. Viszont a fűvel benőtt keréknyomokban lévő víz viszonylag tiszta volt, üdítős műanyag kupakkal kortyoltam belőle. Néha szilvát is találtam, ettem, amikor már jobban tudtam nyelni – mesélte.

Napokig kóválygott, nem találkozott senkivel, de nem akart eltávolodni a területtől. Messziről hallotta az autók zaját, látta a Bodzási utat, de a sáros töltésre bottal sem bírt felkapaszkodni – mindig visszacsúszott. Olykor a nála lévő, a talajba leszúrt bicskára támaszkodva tápászkodott fel földről. – Este néztem a csillagokat, szarvasbőgést, vaddisznóröfögést hallottam közelről. Őszintén mondom, nem féltem, arra gondoltam: egyszer majd csak hazatalálok... Ráadásul itt van a késem, leszúrom, megölöm azt a vaddisznót, és akkor még kajám is lesz – mondta nevetve.

Műanyag kupakból itta a keréknyomban talált, viszonylag tiszta vizet. Fotó: Imre Péter

A negyedik nap délutánján találta meg a közeli gátőrházból egy asszony. Citromos vizet és sajtot is adott neki, értesítette a rendőrséget és a mentőket. Napszúrással és kiszáradással került a sürgősségire, ahol infúziót kapott, és egy éjszakát töltött el. Kedden reggel hazatérhetett. – Mikor megtalálták, olyan vörös volt a feje, mint a főtt rák – vetette közbe a 67 éves Ferenc.

– Jó kis horgászás volt! Nem fogtam semmit, és még el is tévedtem, de a bicikli legalább meglett. Azóta már voltam Mártélyon, igaz, autóval vittek – mondta Lajos bácsi. Ezt az öcskös nem hagyhatta szó nélkül: – Már Körtvélyesre is elkerekezett azóta, és ami nagy szó, visszatalált... – jegyezte meg csipkelődve.