Ráczék 50, Kócsóék 60 éve házasok

A 71 éves Rácz Gergely és felesége, a 69 esztendős Ujj Eszter szombaton a szentesi polgármesteri hivatal házasságkötő termében egybehangzó igennel fogadott ismét örök hűséget, és felhúzták egymás ujjára az ezt szentesítő karikagyűrűt. Mindezt először 1959. július 5-én tették meg, azóta eltelt 50 esztendő. A város nevében Szűcs Lajos alpolgármester egy csokor virággal és egy üveg borral köszöntötte az „ifjú párt", akiknek természetesen a család, fiuk, Gergely, a két unoka, Anett és Adrienn, és a dédunoka, Viktor is gratulált.

– A báli szezonban hétvégén mindig a kultúrházba jártak mulatni a fiatalok, ott ismerkedtünk meg mi is 1958-ban – emlékezett Eszter néni. – Nem mondanám, hogy első látásra egymásba gabalyodtunk, de Gergely egyre sűrűbben kért fel táncolni, megszerettük egymást, és összeházasodtunk.

Újra kimondták az igent: Rácz Gergely és felesége, Ujj Eszter.
Fotók: Tésik Attila
– Amikor most újra kimondtuk az igent, azt hiszem, Eszter nevében is állíthatom, a múlt mellett a további közös jövőnkre gondoltunk, arra, miként segíthetjük még a családot. Az első ötven év szinte elrepült, a következő fél évszázad pedig jön magától – közölte nevetve Gergely bácsi, majd szinte egymás szavába vágva mondták: úgy „bírták ki" együtt öt évtizeden keresztül, hogy mindig mindent megbeszéltek, és a jó kedély, a vidámság sem hagyta őket cserben soha.

A szentesi ötvenesre a vásárhelyi 87 éves Kócsó Péter és felesége, a 85 esztendős Bereczki Eszter rálicitált egy tízessel: ők már hat évtizede elválaszthatatlanok. Ez valóban gyémántértékű szilárd kapcsolat. Ők is családi körben, lányukkal, Eszterrel, a két unokával (Mónika és Eszter) és két dédunokával (Nikolett és Norbert) ünnepeltek egy vendéglőben. Hatvanegy éve, az erzsébeti aratóbálban ismerkedtek meg, Péter több mint egy évig udvarolt, az igent 1949-ben mondták ki. Ezt ők is megerősítették szombaton.

Hat évtizede együtt. Kócsó Péternek és Eszter néninek szólt a nóta.
– Nem volt könnyű a helyzetünk – emlékezett Eszter néni –, Pétert ugyanis eleinte tiltották tőlem a szüleim: árva volt és béres, jómagam pedig gazdalány. De ez sem lehetett akadálya az egybekelésünknek – polgári, majd templomi esküvőt is tartottunk –, szerettük és szeretjük egymást.

– A türelem, a megértés, a tolerancia segített át bennünket a nehézségeken – mondta Péter bácsi –, 1953-ig tanyán éltünk, majd 1969-ben sikerült megvennünk azt a telket, ahol most is áll a házunk, amit jómagam építettem. 5000 forintos autónyeremény-betétkönyv volt a foglaló az akkor 35 ezres ingatlanért.

– Péter nagyon jólelkű ember – simogatta meg férje arcát Eszter. – Rengeteg mindent átéltünk, olyan pillanat is akadt, amikor azt hittem, elveszítem, de az orvosok megmentették az életét – mondta könnyeivel küszködve a feleség. Ebben a pillanatban elhatározták: ezen a napon csak a szépre emlékeznek – abban is bőven volt részük –, és ebben segített nekik közös kedvencük, Labozár Antal és zenekara.