Vigéc a ruhájánál fogva húzta a férfit, így próbálta talpra állítani: kutyája hozott segítséget az eszméletlen gazdinak

– Naponta másfél-két órát sétálunk Vigéccel. Jó párost alkotunk. Én őt, ő pedig engem sétáltat – mondta Janovics László, akivel Vásárhelyen, a Tisza melletti erdőben találkoztunk a parton. Itt esett össze a múlt héten csütörtökön. Történetéről elsőként a Vásárhely24 számolt be.

– Új munkahelyem van. Éjszakáztam, amihez még nem igazán szoktam hozzá. Amikor a 12 órai munka után hazamentem, nem tudtam elaludni. Úgy voltam vele, hogy akkor induljunk el a napi sétára. Egy idő után azt éreztem, hogy valami nincs rendben. Olyan volt, mint amikor az embernek leesik a vércukorszintje. Filmszakadás következett. Arra eszméltem, hogy ülök a Tisza partján az iszapban – mesélte.

A gazdi Vigéc életét mentette meg, Vigéc pedig a gazdiét, másfél évvel később. Fotó: Kovács Erika

Az eset után László a közösségi oldalon kereste meg a két hölgyet, hogy köszönetet mondjon a segítségért. Kiderült, Rácz Györgyné Anna és húga, Erzsi találtak a magatehetetlen férfira.

– Kerékpárral kirándultunk erre. Megláttuk az ösvényen keresztben fekvő kutyust. Csóválta a farkát, majd ráugrott a húgomra. Szinte könyörgött. Tudtuk, hogy valami baj lehet, mert egyszer már volt hasonló esetben részünk. Csak az sajnos nem végződött ilyen jól – mesélte Anna.

László és megmentői közül ketten, Vigéc és Anna. Fotó: Kovács Erika

– Keresni kezdtük a gazdit, akit egy kidőlt fa mellett találtunk meg. Voltak életjelei. Próbáltuk felrázni, de nem reagált. A kutyus is odajött, nyalogatta az arcát. A fogaival húzta a gazdája ruháját. A maga módján próbálta talpra állítani. Nagyon megható volt. Közben megtaláltuk a férfi telefonját, amelyben benne volt az édesanyja száma. Szóltunk neki. Kérdeztük, van-e valamilyen betegsége a fiának. Mondta, hogy nincs, viszont nem aludt már vagy 30 órája... Pár perc múlva a fiatalember nagy nehezen felállt, de nem volt teljesen magánál, és beleszédült a Tiszába. A kutya a nadrágjánál fogva húzta ki a vízből, mi pedig a kezét fogtuk. A hideg víztől kissé magához tért. Közben az anyukája értejött – tudtuk meg Annától.

László otthon kialudta magát, és azóta nincs semmi baja. – Ha Vigéc nem megy segítségért, és a két hölgy nem élesztget, akkor akár nagyon nagy baj is történhetett volna. Nagyon hálás vagyok a hölgyeknek, no és Vigécnek is. Eddig is tudtam, hogy nagyon ragaszkodik hozzám, ami kölcsönös, de ezzel a tettével még szorosabb lett a kötelék közöttünk – mondta László.

– Vigéc keverék kutya, másfél éve került hozzám, akkor 8-10 hónapos volt. Lehet benne egy kis staffordshire-, vizsla-, tacsi-, meg akár még bernáthegyivér is. A sintértelepről mentettem ki az utolsó pillanatban. Az elaltatása előtti nap sétáltam el a menhely felé, hogy válasszak magamnak egy kutyát. Mindegyik acsarkodott, csak ő nem. Felágaskodott a kerítésre, és nézett... Nem volt kérdés, hogy ő lesz az én kutyám – mesélte elérzékenyülve első találkozásukat a gazdi.