– Rendszeres véradó vagyok, ha jól számolom, már harminckétszer jelentem meg ilyen rendezvényen és igyekeztem segíteni a véremmel a betegeken, balesetet szenvedőkön. Ez számomra nagyon fontos – jelentette ki Sándor Anett, aki kisfiával, az 5 éves Barta Dániellel érkezett a vásárhelyi véradásra a Bessenyei Ferenc Művelődési Központba. Mikor megkérdeztük Danit, felnőttként követi-e édesanyja példáját, többször bólogatott, miközben az ajándék csokit majszolta.

Szombaton harmadszor rendezte meg a Magyar Vöröskereszt Vásárhelyen az „Év elejei vérfrissítést", amit a szervezet helyi vezetője, Héjjáné Borbás Anikó talált ki, és eddig mindig a lakosság körében különösen kedvelt helyszínen, a BFMK-ban rendeztek meg. Az intézmény, támogatásként, díjmentesen bocsátotta rendelkezésükre a 2. emeletet. Mikor beszélgettünk, délelőtt fél 11 tájban, már ötvenöten adtak vért és a 9-től 12 óráig tartó eseményen ezt összesen hetvenöten tették meg. Legalább százan jelentek meg, de akadtak, akik nem állták végig az olykor hosszú sort, viszont megígérték: ezen a héten valamelyik intézményi véradásra elmennek.

Kasik Zoltán a helyi Vöröskereszt vezetőjétől , Héjjáné Borbás Anikótól veszi át az ajándékokat. Fotó: Török János

– A vállalkozó kedvűeknek, akiket még a rossz idő sem befolyásolt, melegszendviccsel, csokival, regeneráló, bőrvédő krémekkel kedveskedtünk, valamint hagyományosan strandbelépőket is osztottunk. A vásárhelyi fürdőjegy január 31-ig, a makói február 28-ig, a mórahalmi április 17-ig használható fel – sorolta Héjjáné Borbás Anikó, és már rohant is újabb ajándékokat vásárolni, mert jócskán fogyóban volt a készletük. Ezt a Magyar Vöröskereszt nyertes EFOP-pályázatából finanszírozták.

– Állandó véradó vagyok – közölte Kovács Sándor –, de mivel Szegeden dolgozom, eddig ottani rendezvényekre mentem el, először vagyok vásárhelyi véradáson. Azért csinálom, mert ezzel az embereken akarok segíteni és örülök annak, hogy sokan gondolkoznak így.

Kovács Sándor a véradás közben a BFMK-ban. Fotó: Török János

– Gimnáziumi biológia tanárnőm győzött meg arról, adjak vért. Akkor 18 éves voltam és azóta is járok az ilyen alkalmakra – mondta a 36 esztendős Kasik Zoltán. Hozzátette: a rendszeres véradókat hívják, így őt is. – Fontosnak tartom, az éltem részévé vált. Az is motivált, hogy nagyapámnak is volt már szüksége vérre, neki adtak, rajta segítettek, természetes, hogy én is megteszem.