Délmagyar logó

2019. 07. 17. szerda - Endre, Elek 16°C | 25°C Még több cikk.

Méregkeverő Vásárhelyen: ismerjék meg a rettenetes Jáger Marit, akit nem is így hívtak

Méregkeverő Vásárhelyen: ismerjék meg a rettenetes Jáger Marit, akit nem is így hívtak
Furcsa bűneset tette híressé a várost a huszadik század fordulóján: egyik főszereplője Jáger Mari, a méregkeverő. Bibliájába jegyezte fel, kitől kapta a mérgeket, ugyanoda írt verseket is. Az ügy kapcsán született a "paraszt Párizs" elnevezés Vásárhelyre.
A temetkezés már több mint száz éve sem volt olcsó dolog - ez az egyik tanulsága a nagy visszhangot felvert pörnek, amelynek egyik vádlottja a Jáger Mari néven ismert kuruzsló és bábaasszony volt. Megírtuk: a városháza dísztermében 1897. június 23. és július 21-e között tartott per hét vádlottját azzal gyanúsították, hogy beíratták a városban működő temetkezési egyletekbe szüleiket, idősebb vagy gyengeelméjű hozzátartozóikat. Ez még nem is lett volna baj, de utána megmérgezték őket, hogy felvehessék a nagy összegű biztosítási díjat.

A városban sok temetkezési egylet alakult, és az üzlet akkor megy, ha a kifizetett segélyeket sok-sok új belépő díja ellensúlyozza: nem nagyon igyekeztek megvétózni egy-egy új tagot. Az orvosi vizsgálatokat is felületesen végezték, ha elvégezték egyáltalán. Olykor az új tag személyazonosságáról sem bizonyosodtak meg, sőt, még azt sem ellenőrizték, egyáltalán létezik-e az illető. Sőt: egy idő után az a gyakorlat alakult ki, hogy az egyletek nem kifogásolták, hogy egy-egy személy több egyletben is tag. Így aztán ha elhunyt, az egyletektől összességében szép summa ütötte a hozzátartozók markát - Vécsey Autél Borzalmas bűncselekmények a századfordulón című könyvében megtaláltuk az ügy részletes leírását.
 
Rajz Jáger Mariról. Illusztrációk forrása: unknownmisandry.blogspot.hu

Póka Jánosnak hívták a vásárhelyi rendőrkapitányt az 1890-es évek végén, aki felfigyelt néhány különös összefüggésre. Például arra, hogy egyes egyleti tagok igen gyorsan haláloznak el, többségében azok, akik több egyletnek is tagjai. A megfigyelés talán ennyiben is maradt volna, ha egy előrehaladott rákbetegségben szenvedő asszony, Gulyás-Kis Sámuelné szenvedései közepette el nem ejt az orvosnak néhány zavart szót cselédjük haláláról. Kiderült: a 32 éves cselédet, Kóti Juliskát 17 egyletbe is beíratta a gazdasszony, mielőtt hirtelen halált halt volna - nincs rendőr, aki erre ne fogna gyanút. Kihantolták, és jelentős mennyiségű arzénszármazékot találtak a tetemben - ezzel pedig megindult a lavina.
 

A nyomozás során először Jáger Marihoz jutott el a rendőrség, akinél a házkutatás során két üvegcse arzént találtak. Azzal vádolták, többeknek is adott a szerből, amellyel összesen hét embert gyilkoltak meg. Kiderült: a bábaasszony évek óta látta el a környék lányait, asszonyait az egérkőpornak nevezett arzéntartalmú szerrel, amelyet "hivatalosan" egérirtásra használtak.

Ekkor 63 éves volt, és nem derült ki, hány éve, akár évtizede űzi tevékenységét, hány brutális vagy megunt férj, hány örökséget hagyó szülő esett az arzén áldozatául. Vásárhelyen akkoriban exhumálási hullám indult, számos sírt felnyitottak nyomok után kutatva. A városban az asszony neve fogalommá vált, azt beszélték, Jáger Mari mindkét férjét megmérgezte, hogy 30 éves tevékenysége alatt több mint 100 közvetett áldozata volt.
 
Jáger Marit, ahogy a fotón is írják, kivezetik a börtönből. A szegedi Csillagban várta pöre lezárulását.

Szintén a Borzalmas bűncselekmények a századfordulón című könyvben olvastuk: Jáger Mari keresett magzatelhajtó is volt, sok család titkait ismerte, és olykor ő javasolta megoldásként a hozzátartozójára panaszkodónak: ne küzdjön tovább vele, mindenkinek jobb ha elpusztul. Az egérkőport olcsón mérte, de a hálás ügyfelek később rendesen megfizették, miután sikerült a terv: volt is miből, mert nem felejtette el figyelmeztetni őket, hogy időben írassák be a kedves rokont - vagy ahogy láttuk, a kiszolgáltatott cselédet - néhány temetkezési egyletbe.
 

Még arra is kitanította őket, hogy akkor mérgezzék meg az áldozatokat, amikor azoknak valami bajuk támad. Hívjanak orvost, ne sajnálják rá a pénzt, váltsák ki a gyógyszert, amit felír - és a gyógyszer helyett adják nekik az egérirtót. Így az áldozat sem foghatott gyanút még halála előtt, hiszen végig azt hitte, hogy gyógyszert kap. De ha ez nem ment, savanyú ételekben, borban, kávéban, derelyében adták be leggyakrabban.

A nyomozás során fény derült arra is, hogy jóval több méreg fogyott, mint amennyi biztosítási csalás történt: lehettek további halálesetek, ahol nem a temetési segély motiválta a gyilkost. Érdekesség, hogy a tárgyalás menete során több, a padokból tanúként figyelő asszony kötött ki a vádlottak padján, ahogy göngyölődtek fel az újabb és újabb ügyek.

 A korabeli sajtó a következő szép szavakkal emlékezett meg róla: „az újkori boszorkányok legfőbb fejedelemasszonya", „asszonyi formájú teremtés, akinek támogatásával egész sereg embert földeltek el". Bibliás embernek ismerték, írja a HódWiki: az oldal adatai szerint egyébként az asszony valódi neve özv. Aracsi Sándorné született Szalai Mária, édesanyját hívták Jáger Sárának. Agyonlapozott Újszövetségi Szentírását bűnjelként foglalta le a szegedi bíróság, mert olyan följegyzések voltak benne, amiből kiderült, hogy honnét szerezte be a mérget, kik voltak bűntársai. Megtalálták a volt gyógyszeres laboránst is, Rácz Istvánt, aki a rettenetes Jáger Marit arzénnal ellátta.
 
Az is kiderült a Szentírásból, hogy verseket is írt, két művét is följegyezte a bibliába. Amatőr költő mivolta persze nem mentette meg a büntetéstől. Az asszonyt először kötél általi halálra ítélték, majd 15 esztendei fogházat kapott. 1907-ben feltételesen szabadlábra helyezték, jó magaviselete miatt szabadult a márianosztrai fegyházból.

Hogyan úszta meg a kötelet? Túri Mihályné, Varga Lídia és Bán Ferencné Szappanos Judit férjeiket etették meg arzénnel dúsított lekváros derelyével, őket kötél általi halálra ítélték első körben Jáger Marival együtt. Hódi Pálné Csordás Nagy Lídia és Mucsi Mihályné Tóth Lídia felmenőn és házastárson elkövetett gyilkosság bűnében találtattak bűnösnek. Elítélték Gulyás Kis Sámuelt is, felesége töredelmes vallomást tett a vizsgálati fogságban, mielőtt meghalt. Ifjú Horváth Jánost szüleinek, majd bűntárs feleségének meggyilkolásával vádolták. Később letartóztattak még három asszonyt és Jáger Mari ellátóját. Jáger Mari úgy úszta meg a kötelet, hogy szinte minden vádlott fellebbezett, és másodfokon a szegedi bíróság enyhített az ítéletek többségén. Fel senkit nem kötöttek, és Jáger Mari már csak bűnsegédnek, nem felbujtónak számított. A halálos ítélet után egyébként megpróbálta megölni magát: két hajtűt szúrt a gyomrába. Az egyik benne is maradt, de felépült.

A börtönben megtanult kézimunkázni, folyamatosan dolgozott - és olvasott, mert keresetét nagyrészt könyvekre költötte. Két évvel később azonban ismét az újságok címlapjára került, amikor is újabb halálesetek történtek a városban - kiderült, hogy folytatta tevékenységét. Újból letartóztatták, hátralévő büntetését le kellett töltenie. Vejéhez, Balog Péterhez került szabadulása után, lányának gondozásába. Klauzál utca 132 szám alatti lakosként, elgyöngülten fejezte be életét. Tavaly ősszel volt száz éve, hogy meghalt.

A temetkezési egyletek pedig a botrány után tönkrementek - a főjegyző vizsgálata nyomán kiderült, hogy "normális" körülmények között a 21 temetkezési biztosítóból mindössze kettő életképes. Több száz szegény vásárhelyi család vesztette el a pénzét.
 
Így született a "paraszt Páris" elnevezés
Ady védte meg Hódmezővásárhelyt - írtuk 2009-es cikkünkben, amely a per kapcsán kibontakozott sajtóvitával és feljelentésekkel foglalkozott. Bródy Sándor, az ismert író Az Újság című fővárosi lap 1909. június 23-ai számába írt cikket a méregkeverő asszonyról. „...paraszt Páris, egy óriási kiterjedésű és népességű falu, amelyben úgyszólván mindenki a búza által és a búzáért él. A földdel jóllakott és a földéhes parasztok sehol úgy meg nem borzasztottak, mint e helyen..." - írta Vásárhelyről. "- Fáztam e várostól, amelynek pedig vastag a levegője a forró homoktól... Úgy tetszett nekem akkor, hogy az egész Hódmezővásárhely a temetés kedvéért él és csakis erre volt berendezve". Az írás óriási felháborodást váltott ki a vásárhelyiek körében. A törvényhatósági bizottság rendkívüli ülésen foglalkozott a rágalmakkal. A kedélyeket csak tovább borzolta a Kolozsvári Hírlapban Hanzy álnév alatt megjelenő írás: „Műveletlen, feslett erkölcsű felfogások, bűnös, erőszakos bujaságok típusa ez a város!". A városi tanács végül úgy döntött, nem jelenti fel Bródyt, mert mondataiból nem állapítható meg egyértelműen a rágalmazás ténye.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vásárhelyen is jelentkeztek a Szeviép-károsultak: 13-an adták be kárigényüket

Vásárhelyen kecskeméti, kiskunfélegyházi, mórahalmi, domaszéki, szegedi, vásárhelyi, mindszenti és budapesti cégek, összesen tizenhárman, nyújtották be kárigényüket. Tovább olvasom