Délmagyar logó

2019. 07. 18. csütörtök - Frigyes 15°C | 25°C Még több cikk.

Minden tárgy mögött egy történet található

Minden tárgy mögött egy történet található
Széki szőtteseket, viseleteket, mindszenti juhászemlékeket is láthattak az érdeklődők Mindszenten, a művelődési házban megrendezett tárlaton. A kiállítás záróeseményén a gyűjtemény tulajdonosa, Ávéd János lapunknak elmesélte, hogyan is vált gyűjtővé.
Széki lakodalmi szokások címmel láthattak kiállítást a mindszentiek az Ávéd-Molnár család gyűjteményéből a Keller Lajos Városi Könyvtár és Kulturális Központban. A kiállítás záróeseményén filmvetítéssel egybekötött előadást is tartott Ávéd János, a néprajzi, népviseleti gyűjtemény tulajdonosa. Ávéd János Mindszent háziorvosa, 2017-ben elnyerte Az év praxisa a Kárpát-medencében díjat. Gyűjtőszenvedélye közismert a kisvárosban.

– A gyűjtést valószínűleg a génjeimben hordozom. Szüleim mindig is a régi dolgok tiszteletére neveltek bennünket a nővéreimmel. Édesapám kezdett gyűjteni, aki szintén orvos volt. Számos régi tárgyat a betegeitől kapott ajándékba.

Ávéd János első kiállítása még középiskolás korában volt. A hódmezővásárhelyi Bethlen-gimnáziumban tanult, ahol rendeztek egy tárlatot arról, hogy ki mit gyűjt. Mivel Ávéd János már akkor is „mindenevő" volt, a kiállítási része azt a címet kapta, hogy „Mindent gyűjtök". Ez igaz máig.

– Minden megragad, ami régi, szép és tiszteletre méltó. Minden tárgy mögött egy történet, egy élet, egy ember, egy sors áll.

A háziorvos lapunknak elmesélte, 1973-ban járt először Erdélyben az unokabátyjával és egy barátjával.
– Egy hátizsákkal mentünk, három hetet töltöttünk ott. A keresztanyám révén, aki a Vidróczki Néptáncegyüttes koreográfusa volt, Martin Györgyön, vagyis Tinkán keresztül, aki Erkel-díjas magyar tánctörténész, néprajzkutató, zenefolklorista volt, Kallós Zoltán Kossuth-nagydíjas erdélyi magyar néprajzkutatót, népzenegyűjtőt értük el.

Nála laktunk pár napig Kolozsváron, a Móricz Zsigmond utca 37.-ben. Én akkor még nem is sejtettem, hogy kikkel hozott össze a jó sorsom. Zoli bácsi segítségével jutottunk el az ő egyik adatközlőjéhez Székre, Szamosújvárra és Gyimesre. Akkor fogott meg először az a csodálatos világ.

A széki hagyományokat bemutató kiállítás egyik sarka mindszenti vonatkozású. – Édesapám segítségével a már említett erdélyi út után eljutottam egy idős, helyi juhászhoz, aki viseletben és életstílusban is tartotta a hagyományokat. Tanyán lakott, a Miási út végén, Kiss Balázsnak hívták.

Többször is kibicikliztem a családjához. Néztem, hogy élnek, hogy az idős juhász merre hajtja ki a nyájat, hogy dolgoznak a kutyák. Figyeltem, hogy Balázs bácsi hogy válogatja ki a nyájból a „büdös sántákat", hogy kezeli őket, vagy mikor fej.

Egyszer a szüleimmel összeszövetkezett, és eljött hozzánk. Mondta, meg van beszélve a doktor úrral, hogy megyünk Szentesre, Jordán Zsigához, aki szabó volt. Ott készült nekem egy mellény, Balázs bácsi pedig megajándékozott egy ezüst pitykesorral. Ez volt az első juhászemlékem, ami Mindszentről rám szállt. Őrzöm a mai napig.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Huszti Péter-Piros Ildikó színészházaspár és a Bessenyei Színkör kapta az idei Bessenyei-díjat

A Huszti Péter-Piros Ildikó színészházaspár és a Bessenyei Színkör kapta az idei Bessenyei-díjat
A Huszti Péter-Piros Ildikó színészházaspár és a Bessenyei Színkör kapta idén a hódmezővásárhelyi… Tovább olvasom