Délmagyar logó

2018. 12. 18. kedd - Auguszta -7°C | 2°C Még több cikk.

Ricsi az urnafalban nyugszik, a szívekben él - elbúcsúztak a kakasszéki vonatbaleset egyik fiatal áldozatától

Az október 25-i vonatbalesetben elhunyt Bogdán Richárdtól vettek búcsút pénteken a szülők, hozzátartozók, barátok, osztály- és iskolatársak, ismerősök. Vásárhelyen, az újvárosi Dilinka temetőben helyezték végső nyugalomra. December 5-én lett volna 18 éves.
– Mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik – kezdte búcsúztatóját bibliai idézettel a református lelkipásztor pénteken a Dilinka sírkertben, a vasúti balesetben 18. életévében elhunyt Bogdán Richárd temetésén.

Vásárhelyen az újvárosi temetőhöz közeledve több fiatalt láttunk arra kerekezni sötét ruhában, egy szál virágot, kisebb csokrot szorongatva. A szertartás kezdetére több százan gyűltek össze a gyászolók a ravatalozó körül. Akadt olyan lány, aki Ricsi fényképét is magával hozta. Barátok, ismerősök, osztály- és iskolatársak igyekeztek enyhíteni az édesanya, a nevelőapa, a testvérek, a hozzátartozók és a fiúhoz, illetve barátjához, a szintén elhunyt Gyalog Milánhoz kötődő Szabó ikerlányok bánatát. Sok fiatal jött búcsúzni, egymást ölelgetve tartották egymásban a lelket. Egyikük alig hallhatóan jegyezte meg: – Nem megyek suliba, elég ez mára...
 
A barátok, osztálytársak is búcsút vettek Ricsitől a pénteki temetésen. Fotó: Imre Péter
A barátok, osztálytársak is búcsút vettek Ricsitől a pénteki temetésen. Fotó: Imre Péter

A búcsúztató lelkész is el-elcsukló hangon beszélt, felelevenítve, ő is keresztelte meg Ricsit, és amikor a nevelőapa először, október 26-án, a tragédia másnapján hívta, nem értette, miről van szó. Még nem hallotta a híreket, nem olvasta az újságot.

– Kapkodjuk a levegőt, és legszívesebben ordítanánk: miért? Létezik baj, nagyobb baj, de mikor egy család, édesanya elveszíti egy gyermekét – az tragédia. Akárcsak a szülők, én sem tudtam aludni, ittam a vörösbort, szívtam a cigit, egymást kergették fejemben a gondolatok, mit mondhatok majd, mit lehet ilyenkor mondani – közölte. Majd felidézte Bogdán Richárd rövid életének állomásait, az óvodától a Kalmár Zsigmond szakmunkásképzőig, ahol hegesztőnek tanult, és legutóbb örömmel újságolta sikeres vizsgáját.

A csöndben szinte hallani lehetett a szipogást, a sírást – egyik vagy másik irányból. A zsebkendő sűrűn előkerült. Gitárkísérettel énekelte egy fiatal a Honfoglalás betétdalát, a Kell még egy szót: „Az úton majd néha gondolj reám, Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár. Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz". A szertartást a Miatyánk zárta. Az utolsó szótag után vonatkürt harsant, hasított a levegőbe, és legalább egy percig szólt – mintha a vasutasok is elköszöntek volna tőle. Ricsi az urnafalban nyugszik és a szívekben él.
 
A tragédia

Október 25-én a kora esti balesetben négyen haltak meg a kakasszéki vasúti átjáróban. Az eddigi információk szerint a fény- és a félsorompó is működött, tilosat jelezett, illetve le volt engedve, amit a sofőr kikerült. A kocsit Szabó Sándor vezette, mellette felesége, Mónika, hátul a két jó barát, Bogdán Richárd és Gyalog Milán ült. Orosházán jártak meglátogatni a mandulaműtétes Dorinát és Dórát, a Szabó család ikerlányait. Előbbinek Richárd, utóbbinak Milán udvarolt. A tragédia a visszaúton történt: a Szegedről Csabára tartó személyvonat a felismerhetetlenségig összeroncsolta az autót. Megtudtuk: az ügyben még zajlik a rendőrségi vizsgálat.

 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Járható a félkörforgalom a hódmezővásárhelyi elkerülőnél - Fotó

Járható a félkörforgalom a hódmezővásárhelyi elkerülőnél - Fotó
Az út a régi 47-es főutat, a Kutasi utat köti majd össze az Erzsébet úttal. Tovább olvasom