Globális vízügyeink

Amíg nem tudjuk, mire kell fölkészülni, mindenre föl kell készülni, írhatjuk le annak kapcsán, hogy – mint a szakértők fölhívják a figyelmet – árvíz éppúgy lehet tavasszal, mint annak ellenkezője. Ez korábban is így volt, most még ígyebben van. Mikor tudósok megvizsgálták, hogy a tőzsdei árfolyammozgást le lehet-e írni a bonyolult rendszerek elméletében használt módszerekkel, kiderült: nem lehet leírni. Ha még egy ilyen, jellegzetesen emberi folyamatra sincs igazán rálátásunk, miként lenne az időjárásra, s annak nyomán a vízjárásra! Az ezeket alakító folyamatokról egyre többet tudunk, de – a jelek szerint – szintén egyre többet nem tudunk. Még azt sem tudjuk egészen pontosan, hogy például a globális éghajlatváltozás, melynek nagy szerepet tulajdonítanak a mind szeszélyesebb csapadékviszonyok előállításában, (1.) tényleg létezik-e; (2.) ha létezik, emberi eredetű-e; (3.) vagy a Föld éghajlatának ezerötszáz évenkénti változásáról van-e szó; illetve (4.) mindkettőről.

De azért akadnak jelek, amelyekből következtetni lehet, ilyen például a Golf-áramlat gyöngülése. Ez egzaktul eléggé mérhető, és csak a globális éghajlatváltozás számlájára lehet írni, amivel kapcsolatban pedig – hisz a folyamatosan a Föld légkörébe kerülő, rengeteg szén-dioxid nem tűnhet el a világból – az emberi eredet a legvalószínűbb. S ha a Golf-áram gyöngülése miatt az óceán kevesebb hőt szállít északra, akkor több hő halmozódik föl a trópusokon. Márpedig e hőmennyiség utat keres magának a hidegebb helyekre, s amennyiben a szállítást nem végzi el az óceán, elvégzi a szél. Erősödik tehát a ciklonosság, átrendeződik a légköri energia újraelosztási rendszere – és míg be nem áll az új egyensúly, mindenre el lehetünk készülve. Kapunk hideget-meleget, óriási aszályokat követhet mindent fölülmúló csapadékmennyiség, és jöhetnek az egyre nagyobb árhullámok, jöhet a víz.

„A politika távlatvesztése miatt..." – e mondattöredék még a rendszerváltás előtti időkben látott egy újságban napvilágot Szegeden. Az akkori magyar helyzetre vonatkozott, és ami miatt eszembe jutott, a mostani világhelyzet: akik a globális fölmelegedés megakadályozásáért legtöbbet tehetnék, inkább agyonhallgatásában érdekeltek, rövid távú érdekeikből adódóan. Pedig azt a pénz, mely az üvegházgázok termelése közben megkereshető, úgyis rá kell költeni az éghajlatváltozásból adódó károk megelőzésére. Popper Péter filozófus írja: gyerekkorában nagyon meghökkent, amikor kérdésére – „hol a kisautóm?" – a felnőttek azt válaszolták, „ahova tetted". Valóban, hol másutt lehet? „Milyen lett a világ?" – kérdezhetjük. Amilyenné tettük. S ha olyanná tettük, hogy egyre nagyobb áradások várhatók, akkor nem szabad abban bízni: hátha nem várhatók.