Megnézi a madarakat

Az elnök most elmegy, és megnézi a madarakat: így reagált a politika nemrég arra a hírre, hogy Sólyom László országjáró körútra indul. A megjegyzésben alig leplezett gúny volt, és talán ingerültség is; a napi politika gyárában robotoló melósé, aki úgy látja, az elnöknek arisztokrata allűrjei vannak, miközben nincs is igazi karizmája. Az elnök úgy tesz, mintha nem ebben az országban élne, jobban érdekli a Tubes és a Zengő, mint az egészségügy helyzete. Nem szól hozzá az ágyszámosztozkodáshoz. Bezzeg, amikor úgy fest, hogy csökken a népszerűsége, azonnal a régi eszközhöz nyúl: elkezdi járni az országot, mint választási kampány idején szokás.

Ezt az indulatot persze némi irigység is táplálja: Sólyom Lászlónak eddig tényleg sikerült távolságot tartania. Ha megszólal, a mondatait közírók elemzik, és ő hagyja, nem segít elemezni. Mennyire előrelátó volt akkor is, amikor kimondta még a nyáron, hogy nem megyénként, hanem nemzeti parkonként látogatja végig az országot. Azóta az önkormányzati választásokon a Fidesz nyert majdnem mindegyik megyei önkormányzatban. Vagyis az elnöknek megint sikerült a távolságot, mint üveggolyót, megtartania.

Sólyom László megítélése ebből a szempontból azért fals, mert ő nem politikus.

Nem is volt az soha. Sőt azt is megmondta, hogy nem akar a szeretet elnöke lenni – ez egyértelmű üzenet volt. Nem keresi a népszerűséget, és oka van annak, hogy nem vesz részt a napi politikában. Magatartása azt jelzi egyértelműen, hogy a személyiség értéke ma devalválódik ebben az üzemben, és ezt nem köteles eltűrni az ember, ő sem. Azt mondta, a politika csak magától tisztulhat meg. Vagyis ő hiába is ültetné erőszakkal egy asztalhoz Gyurcsány Ferencet és Orbán Viktort, attól semmi sem változik.

Abban, hogy Sólyom László elsősorban nem a túzokok kedvéért jött a Dél-Alföldre, biztosak lehetünk. „Nincs jobb- és baloldali nemzeti park" – mondta az első nap Szarvason. Ez persze nagyon egyszerű, banális megállapítás, ugyanakkor szerintem legalább ennyire drámai is. Ha a kórházi ágyszámok ügyében, és még egy sor kérdésben nem is tudunk megegyezni, azt talán még el tudjuk fogadni mindnyájan, hogy a marhapörkölt finom, az országot meg kell védeni a környezetrongáló beruházásoktól. Főleg ezt a fertályt – mert errefelé a természeten kívül tényleg nemigen akad más, ami meg tudta volna őrizni az értékét az elmúlt tizenhét évben.

A közéleti konszenzus nevű lenge tündér messzire elkerüli a parlamentet. Lehet, ott sejlett föl a sziluettje néhány percre, egy órára a mártélyi Bodnár Bertalan központban. Vagy a kondorosi csárdában, ahol neves politikus legutóbb egy évtizede járt, akkor is futólag, és a gyerekek most azért gyűltek össze odakinn, mert ilyen szép autót még nem láttak.