Gyógyító ölelés

A mandulaműtét után nyöszörgő-kínlódó testvérpárt mesével csitította, teával itatta az édesanya. Elszenderült az egyik fiú, fölsírt a másik. Az asszony egy szemernyit sem alhatott: hol az egyik, hol a másik oldalába fúródó testecskét simogatta-ölelte magához. Reggelre mosolyogva ébredt mindkét fiúcska. Anyukájuk segített a nővérkének – teát osztani, lázat mérni, nyugtatni a kórteremben a gyereksereget...

Egy test, egy lélek az anya és a kicsinye. Ezernyi történettel, milliónyi képpel igazolható e tétel. Ha a kór gyötörte kis test kínjait nem is vállalhatja át a szülő, mégis segíti gyermeke gyógyulását a puszta közelsége, az ölelése. Nem új felismerés ez, inkább ősi tapasztalat. Legfeljebb az a nóvum, hogy a kifejezés, „családcentrikus gyógyítás", helyet kapott az egészségügyiek szakszótárában. E tény pedig reményt ébreszt minden olyan anyában és apában, aki gyerekkórházba indul, mert azzal biztathatja a lányát, a fiát, hogy ne féljen, mert együtt maradhatnak, nem hagyja magára a nagy fehérségben. A gyerek nem tudja, de érzi, mit ér e gyógyító kötelék. Most, az általános megszorítások idején viszont ennek is árat szabtak.

A sarc új formájának tekintik a jó érzésű egészségügyiek is, hogy januártól akár ötezer forintot is kérhetnek azért, ami a kisemberek gyógyulását, végső soron a kórházi személyzet munkáját segíti. Persze szolgáltatás is, hogy a testéből kiszakadt kis test gyógyítása idején fizikailag is jelen lehet, kezelésre szoruló gyerekével a kórházi ágyon is osztozhat az anya. De az is igaz, hogy az így beteggondozóvá előlépő asszonyok segítik-kiegészítik az egészségügyi szakszemélyzetet. Ám ha létezik ilyenféle „hotelszolgáltatás", annak ára is van. A szaktárca örökké nyilatkozó szakértőnője azonban olyan apró részletekkel most sem törődik, mint hogy például ötezer forintnál még a nagyvárosnak számító Szegeden is akad olcsóbb panziós ellátás.

...A vizit végén az édesanya lehúzta az ágyneműt, rendet rakott az ágyon maga és a fiai után. Gyógyultan és megkönnyebbülten indultak – haza.