Megrendítő

Amikor maszkot viselő kollégái az utcán elfogták a szegedi rendőr alezredest, ő azt hitte – legalábbis nekünk így idézte fel –, hogy egy ízléstelen kandikamera-tréfa áldozata. Most, miután négy évet töltött a rács mögött, úgy döntött a bíróság, nem kell börtönben maradnia, házi őrizetben várhatja a jogerős ítéletet. Kicsit ez is vicces.

Az ismert szegedi nyomozó, Kumbor Tibor szabadlábra helyezésének híre nyilván el fog veszni a bűnöző rendőrökről szóló információdömpingben. Valószínű, többen kattintanak rá a Hírkeresőn például a Gyilkolt a nyugdíjas rendőr címre, aztán csalódottan állapítják meg, hogy a cikk egy szibériai bűnesetről szól. Pedig Kumbor története épp az elmúlt napok tükrében különösen érdekes. Bukásának híre négy évvel ezelőtt a mostanihoz hasonló döbbenetet keltett, igaz, csak a Csongrád megyei rendőrök körében. Egy magas rangú, tapasztalt nyomozó, a megyei főkapitányság osztályvezetője, több gyilkossági ügy sikeres földerítője, aki huszonnyolc alkalommal kapott dicséretet – átkerülhet a másik oldalra? Kollégái körében ez azóta is beszédtéma.

A többség véleménye szerint az alezredes hibázhatott, de nem lehet annyira sáros, amennyire a vádirat lefesti. Sok ismerősétől kért kölcsön, de ennek emberi oka lehet, ami már nem az igazságszolgáltatásra tartozik. Akkor nem érezte úgy senki, hogy a főkapitánynak vagy a miniszternek le kellene mondania. A politikusok nem beszéltek a közbizalom drámai megrendüléséről, nem született a médiában olyan elsöprő és gyors erkölcsi ítélet, mint most az erőszakoskodó rendőrökről. Nem indult el a lavina – csak most. Azért, mert ezek súlyosabb bűncselekmények? Vagy mert Kumbor ügye előtt nem volt két, vitatott módon feloszlatott utcai tüntetés?

Az mindenesetre biztos: Kumbor története azt is nagyszerűen szemlélteti, miben rendülhet meg még a bizalom. A főnyomozót filmbe illő jelenetek közepette vették őrizetbe, a nyomozás során több mint száz tanút hallgattak ki, külön engedéllyel titkos adatgyűjtés is folyt. Arról szól a vádirat, hogy a zsarolók százötvenmillió forintot tettek zsebre. Mindennek fényében talán lehet azt mondani, ez nem tucatper. Ráadásul olyan ember az elsőrendű vádlott, aki maga is otthon van a büntetőjogban: árgus szemmel figyeli, mikor, miben hibáznak az ellene eljárók. Ezek után a tavalyelőtt októberben Budán kihirdetett ítélet írásbeli változata példátlan módon hat hónap múlva készült el, és kifelejtődött belőle, hogy a százötvenmillió forinttal mi legyen. A tegnapi tárgyaláson a bíróság úgy döntött, ahogy azt Kumbor védője a fellebbezésben kérte: új eljárás kezdődik. Tehát a nyomozót négy éve vették őrizetbe, és máig nem derült ki, hogy ártatlan vagy bűnös.

Mindebben pedig az a szomorú, hogy lehet: mi tényleg ilyen pocsékul működő államot érdemlünk.