Rendőrvágta

Több mint húsz éve írok rendőrökről, s nem tudnám megmondani, mikor találkoztam utoljára elégedett zsaruval. Tudják, olyanra gondolok, aki a „Hogy vagy?" kérdésre mosolyogva kínálja válaszát, miszerint rendben mennek a dolgok.

A rendőr már a rendszerváltás előtt jobb esetben is a gúny céltáblája volt. Mások még abban az egyenruhásban is a diktatúra kiszolgálóját látták, aki a zsebtolvajt hajkurászta a Szent István téri piacon. A kilencvenes évek elején kialakult zavarosban, amikor leginkább a csempészek, olajszőkítők, áfacsalók borzolták az idegeket, s megjelentek a nagy pénzekre immáron Skorpió géppisztollyal vadászó újhullámos gengszterek, a rendőrséget erőtlennek, tehetetlennek minősítették a civilek.

Eközben a bűnvadászok lerobbant Ladákból nézték a Mercedesszel menekülő gazfickó poros nyomát, s ha fizetésükre valaki rákérdezett, már csúszott is ki a szájon a káromkodás. A rendőrt vádolhatták alappal és alaptalanul, s mire kiderült ártatlansága, már bele is lökték egy újabb körhintába, amit meg a politika pörgetett kénye és kedve szerint.

Ha hozzátesszük, hogy fent nevezett rendőrnek mindezt tökéletes bizonytalanságban kellett átélnie, mert soha nem tudhatta kik, miért és mikor akarják átszervezni (mert hogy a magyar rendőrséget felszántotta már néhány reform), és nem is sejthette: a szaktudása, mit tegnap még dicsértek, holnapra nem minősülhet-e hasznavehetetlen „múltból itt maradt csökevénynek". A rendőrség kirakatát persze igyekeztek szépre festeni jelszavakkal (Szolgálunk és védünk), csak azt nem tudták, hogy őket ki szolgálja és védi.

Éppen ezért egy percig sem csodálkozom, hogy aki az elmúlt huszonöt évben töltötte le a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idejét, most – ha csak teheti – kétezerrel vágtat a nyugdíjnak nevezett biztonságba. Hogy eme szándékra mennyire erősítenek rá a nyugdíjreformról szóló hírek, a határőrség és a rendőrség összevonásának tervéből adódó újabb bizonytalanság, és mennyire az a tény, hogy az elmúlt hetekben (nem minden alap nélkül), de már kifaragták a „kollektíve" korrupt, bűnös, erőszakos magyar rendőr szobrát, talán senki nem tudja megfejteni. Mint ahogy most még azt sem (bár bizakodásunk töretlen, a megújulás szót is ki tudjuk már mondani egy perc alatt százszor is): mire lesz képes a bűn elleni harcban egy olyan testület, ami néhány hónap alatt veszíthet el több ezer nagy tapasztalattal rendelkező tisztet.