Jegyzet

2008.04.23. 01:58

Söprű őrzi a házat

"Sok polgármester megirigyelheti királyhegyesi kollégáját, aki azt mondja, nem emlékszik rá, mikor történt utoljára bűncselekmény a faluban."

V. Fekete Sándor

Sok polgármester megirigyelheti királyhegyesi kollégáját, aki azt mondja, nem emlékszik rá, mikor történt utoljára bűncselekmény a faluban. Az ország 3200 településéből kevés helyen dicsekedhetnek ilyennel. Üdítő hír ez manapság, amikor a médiumokból ömlik a rengeteg erőszakos cselekményről szóló beszámoló, ahogy a csövön kifér. Például: tízéves gyerekek lopnak, rabolnak, tartják rettegésben a társadalom jobb érzésű részét. Mondhatnánk, ez vicc. Az. Rossz vicc.

Néhány éve fotóskollégámmal erdélyi riportúton jártunk. Az egyik parányi, eldugott, kizárólag magyarok lakta faluban, Magyardécsen a református lelkésszel igyekeztünk a falu legidősebb lakójához, a 102 esztendős Rozi nénihez. Hepehupás földúton kerülgettük a tehéncsorda által elhelyezett „taposóaknákat". Előbukkant a néni háza, mire a lelkész úr megállította a menetet, forduljunk vissza, a néne nincs otthon. Hát ezt meg honnan tudja? – tudakoltam. A házikó ajtaja mellé támasztott söprűre mutatott. Az jelezte, dolga akadt annak, akihez igyekeztünk. Náluk soha nem zárják be a házakat, csak kiteszik a söprűt. Ennyire egyszerű a dolog. Kollégámmal néztünk, mint Rozi néni nézhetett a magyardécsi moziban, amikor a Csillagok háborúját játszották.

Aztán eszembe jutott, hogy szülőfalumban, Tószegen – ennyi településmarketinget engedjenek meg – soha nem zártuk a kaput. Egyszer hosszabb időre elutaztunk, akkor derült ki, évek óta meg sem volt a kulcsa. És senki nem mászkált be illetéktelenül az udvarra. Igaz, 2008-ban ez túlzottan idillikusnak és hihetetlennek tűnik. Pedig itt van a királyhegyesi példa, ma is lehet biztonságérzettel élni. Természetesen sokkal könnyebb ezt elérni egy 700 lelkes községben, ahol mindenki ismer mindenkit a karonülőtől a legidősebb emberig, mint egy nagyobb városban.

Úgy vélem, a királyhegyesiek joggal lehetnek büszkék a biztonságos település címre. Ezt bátran kitehetik az ablakba, mint a magyardécsiek a ház elé a söprűt.