Döglött ló

Hogy helyénvaló igazságot mond-e ki az alapvicc – hülye, hülyébb, leghülyébb, rendőr, postás, vasutas –, nem tisztem eldönteni, de az államvasutak pazarló költekezéséről megvan a véleményem. Az ugyanis engem is érint, az én adóforintjaimból tartanak fenn olyan szolgáltatásokat a MÁV-nál, ami nonszensz. Most ne foglalkozzunk azzal a temérdek dologgal, ami teljességgel megmagyarázhatatlan ebben az országban. De mégis! Kedves angol ismerőseim mesélték a napokban, hogy olyan tájékoztató füzetet kaptak Ferihegyen, amikor megérkeztek, amiben egyebek mellett az áll, hogy a taxis hazudik Magyarországon, a vendéglőkben átverik az embert, a rendőrt pedig az azonosító jeléről lehet felismerni. Nem értették az üzenetet, és bizony kicsit meg is ijedtek, hogy mivel találják majd szembe magukat az itt-tartózkodásuk alatt.

Én itt élek, tudom, mire számíthatok. Vagy legalábbis azt gondolom, hogy tudom. Aztán jó pofára esek az újabb megmagyarázhatatlan dolgoktól. Itt van például a Szeged–Békéscsaba közötti vonatközlekedés. Április óta már nem csupán Vásárhelyen, de Makón át is el lehet jutni Csabára. A 97 kilométeres vásárhelyi fővonalon kevesebb mint kétórás, a makói mellékvonalon több mint háromórás az út. Nekünk erre is futja, kedves barátaim, gazdag ez az ország, bírják az adófizetői a hülyeséget! Igaz, hogy háromhetente vásárol egy ember jegyet Békéscsabára az újszegedi állomáson, a MÁV-nál sikertörténetként könyvelik el ezt a megoldást. Mondják, még az utasszám is növekedett 8 százalékkal. Ja, most már nem tízen, hanem tizenegyen utaznak a vonalon, abból is az utasok háromnegyede vasutas, akinek ez ingyen van.

Már évek óta érezhető, hogy a MÁV teljességgel alkalmatlan mai feladatainak ellátására. Horribile dictu! Nagyobb átalakításra szorul, mint az egészségügy. Itt már csak a magánosítás segíthet. Akinek kell a mellékvonal, vegye meg, és működtesse a saját pénzéből, ne az enyémből. Ha meg nem megy, zárja be. A lényeg, hogy nyúljon már az állam a MÁV döglött lovához, mert ez így tovább nem tartható. Már hallani sem bírom, hogy évente hány tízmilliárdot öntenek bele az államvasutak lyukas zsákjába. Tegyenek valamit, mert jövőre bekerül az angol turistáknak adott tájékoztató füzetbe, hogy ha a kedves vendég az Újszeged–Békéscsaba vonalon utazik egy tök üres vonaton, az nem szellemvonat, hanem a magyar valóság.