Rendes kapitalista

Néhány hét távlatából már látszik: a dinnyék földhöz vagdosása a multiáruház előtt az egyik legfontosabb gazdasági és politikai esemény volt idén. Csak a termelők akcióztak, de ha nem sajnálta volna a finom gyümölcsöt, szívesen odaállt volna melléjük a boltjának jövőjéért aggódó kiskereskedő, a várost mint élhető teret féltő építész és a legtöbb politikus is – párthovatartozástól függetlenül. Az a kollektív harag annak az üzleti szemléletnek is szólt, amely a legtöbb multinacionális áruházláncra jellemző. Ezek az üzletek akkor jelennek meg, amikor úgy érzik, eljött az ő idejük, egy perccel sem hamarabb vagy később.

Megveszik a viszonylag olcsó városszéli portát, lehető legegyszerűbb épületük gyorsan készül el, mintha egy konténert ejtettek volna le helikopterről. Azonnal elkezdenek nyomulni, de mindvégig idegenek maradnak. A vásárlót akciókra szoktatják, a termelőt viszont polcpénzre, és arra kényszerítik, hogy amikor nincs saját fokhagymája, paradicsoma, kínait, marokkóit vegyen, és azt tegye a nemzetiszínű zacskóba – különben elveszíti a beszállítói státust. Ha valami gond van, és jön az újságíró, nem talál senkit, aki helyben nyilatkozna. Majd a központi sajtóreferens küld valami választ e-mailben, ha küld.

Ehhez a mentalitáshoz viszonyítva érdekes néhány újabban megjelent cég alkalmazkodása. Így az Aldié, amelyik egészségmegőrző programot támogat Vásárhelyen, vagy az Árkádé, amely 800 munkahelyet teremtene szívesen, már 2005 őszén elkezdte keresni a helyet Szegeden, de még idén sem tudja elindítani az építkezést a kiszemelt helyen.

Mégsem mondott búcsút, mint az Apollo Tiers gumigyár Gyöngyösnek. Kivár. Belvárosi, műemlékileg védett épületet vesz és alakít át, megadja a módját egy tervbemutató rendezvénynek is, koncertet hoz, csapatot szponzorál. Az adminisztrációs akadályokat természetesnek veszi. Már áprilisban szerette volna megvenni a megyétől a Boross József utcai házat, de amikor a képviselők hozzáláttak, hogy alaposan átbeszéljék a témát, első körben odáig jutottak, hogy egy baloldali képviselő Komócsin Mihályéhoz hasonlította a fideszes elnök asszony vezetési stílusát... Dönteni nem sikerült, második nekifutásra sem, csak most, augusztus 14-én, zárt ülésen. A tegnapi aláíráson az igazgató derűsen mosolyogva köszönte meg, hogy az üzletet megköthették.

Tíz éve a makói városházán egy fórumon azzal vigasztalta a dél-alföldieket a székesfehérvári polgármester, hogy a spekulánsok, a „cirkusz" után egyszer majd ideér hozzánk a rendes kapitalista is. Mi, jelenlévők akkor nem értettük, mi a különbség. Most meg már azt is látjuk, nincs mit tenni: erre a folyamatra mégsem hat úgy a politika vagy a sztrádaépítés, ahogy képzeltük. Legföljebb sajnálhatjuk, hogy egy rendes nagyáruház-építő jött – pedig nekünk igazság szerint inkább már egy rendes autógyártó járna.