Jegyzet

2009.07.26. 20:55

Halálleltár

"Az évek teltek, többen haltak, mint születtek, évente egy kisvárosnyi emberrel leszünk kevesebben."

Bátyi Zoltán

Fogy a magyar. Ezt a mondatot előbb, úgy a nyolcvanas évek elején, csak csendben, mintegy ténymegállapításként közölte néhány, népesedéssel foglalkozó tudós. Később egyre hangosabbá vált a felháborodás, akadtak olyanok, akik felvázolták a nemzethalál vízióját, mások inkább csak számolgattak, megjósolván: a XXI. század végére talán, ha 7 millió magyar marad a Kárpát-medencében.

És ennyi!

Az évek teltek, többen haltak, mint születtek, évente egy kisvárosnyi emberrel leszünk kevesebben. A nagypolitika viszont egyetlen olyan épkézláb ötlettel nem állt még elő, ami csak egy halovány reménysugárnyi fényt csiholna: lesz ez még másképp is.
Rendszerváltozásunk óta trónolhatott ezen az országon bal-, netán jobboldali erő, az ideologikus viszálykodás közepette (sok egyéb mellett) arra sem maradt erő, hogy kidolgozzanak egy olyan családbarát rendszert, amelynek minden eleme – legyen szó adózásról, gyermekintézmények fejlesztéséről, egészségügyi ellátásról, stb. – azt szolgálná: nőjön hazánkban a gyermekvállalási kedv.

Olvasgatjuk a statisztikai hivatal számait, csóváljuk a fejünket, miközben alig ismert tudományos szaklapokban meg-megjelenik néhány írás arról, mennyire önpusztító életmódot folytat a magyar, közülünk halnak meg a legtöbben rákban, de példaként hozható fel a magyar – írják – akkor is, amikor az érrendszeri megbetegedéseket, az alkoholizmust, a túltápláltságot említjük mint embert pusztító kórt. Ha ehhez hozzávesszük: az önhergelésből kiválóra minősíthető magyarságnak milyen stresszhelyzeteket kell elviselnie, már nem csoda, hogy a „Fogy a magyar!" keserűsége egyre nagyobb indulatokat gerjeszt.

Különösen amikor azt látjuk: a gazdasági válságra való hivatkozással meghozott döntések milyen megvonásokkal sújtják a családi kasszákat. Ám ez a válság csöppet sem befolyásolja, hogy vödörrel öntsük ki a közpénzt az ablakon, mondjuk végkielégítésekre (lásd: BKV), netán olyan beruházásokra, intézményekre, amiknek költségeit hallva szívéhez kap ez az egyre fogyatkozó magyarság.

Hogy aztán a „Fogy a magyar" tényközlése mellé mikor születnek meg az első olyan mondatok, amik azt taglalják: mit is teszünk ez ellen? Nagyon tehetséges jós az, aki erre a kérdésre hihető választ kínálhat. Talán ilyen ember még meg sem született. Így aztán bízzunk abban: azok viszont igenis megszülettek, sőt mi több, már ott mozgolódnak a közélet környékén, akik nem csupán elszomorító adatok közlésére képesek, hanem új irányt is szabnak a politikának.

Ugye egyetértenek: csöppet sem gond, ha nem csak a népesedéspolitikának szabják azt a bizonyos új irányt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!