Jegyzet

2010.01.28. 20:09

Juhász nélkül

"A nagy gazdasági világválság utáni években lett divatos téma az állatvédelem."

Újszászi Ilona

„Talán sohasem volt olyan nagy az 'állatnyomor', mint napjainkban". A mondat lapunkban jelent meg, 1938-ban. A nagy gazdasági világválság utáni években lett divatos téma az állatvédelem, akkoriban alakultak az első állatbarát egyesületek, „hogy elviselhetőbbé tegyék az ember világába került szegény párák életét". Szegeden „mint minden kultúrközpontban, régen tért hódított az állatvédelem. Megalakult az Állatvédő Egyesület, három évvel ezelőtt a Szegedi Állatbarátok Köre" – írja „(-ász.)", az akkori tudósító. Sőt – „elvégre: az állat is ember" felkiáltással – a kör vezetője, „Colbeár Kamilla őnagysága" „átbúvárkodta az egész európai állatbarát irodalmat és angol, német, lengyel, svéd példákon elindulva megalkotta a magyar állatvédelmi törvény tervezetét". Szerepelt abban olyan passzus is, hogy „aki állatot kínoz, bántalmaz, vagy vétkesen elhanyagol, 2 évi fogház- vagy 500 pengőig terjedő pénzbüntetéssel sújtható". A hölgy Szegeden alkotott jogszabálytervezete sokáig hányódott a minisztériumi íróasztalokon.

Olyannyira, hogy a 72 éves mondat ma, az újabb világválság közepén is igaz: talán sosem volt olyan nagy az állatnyomor, mint napjainkban. Mert hiába, hogy egész iparág szerveződött a házi kedvencek kényeztetésére, nem sikerült az áttörés. Nem sikerült annak az egyszerű mondatnak a megértetése, amelyet Antoine de Saint-Exupéry kis hercegének magyaráz el a róka: „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, akit megszelídítettél…"

Felelős az Ember, aki kiemelkedve az állatvilágból a jószágokat saját létszükségletei fedezésére tenyészti, illetve a maga szórakoztatásra tartja. Felelős, mint a jó pásztor a nyájért. Az utóbbi mondat többletjelentéseinek nagy az irodalma. De a bárány és a juhász gazdag jelképrendszerével, mint ahogy a létező állatvédelmi szabályokkal is felesel a napi horror. A Szentes környéki tanyán december 19-e, az öreg pásztor halála óta senki sem gondozta a birkákat. A hanyag gazda senkit nem küldött a nyájhoz. Az állatok egy része elkóborolt, a megmaradt 58 jószág közül 21 éhen pusztult. Egy-egy birkából préda lett: a telep kutyái is éheztek, és megtámadták a legyöngült állatot – az Ember nélküli vadon törvénye szerint.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában