Börtönmunka

Amikor közli a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága vagy a Belügyminisztérium, hogy mennyi rab van a magyarországi börtönökben, azt általában átveszi minden újság is, és jó hosszú cikket ír róla. Így csinálom én is, nincs ezen mit csodálkozni, érdekli az olvasókat a téma. Csakhogy minden egyes alkalommal elindul a cikkek alatt a kommentcunami, hogy mi tartjuk el „ezeket” is, minek költünk rájuk egy fillért is stb. Csakhogy a helyzet már egy jó ideje elég nagyot változott. Ma a magyar börtönökben akinek engedik, az dolgozik, vagy tanul. A BvOp-nek, vagyis az államnak van egy holdingja, amibe egy sor cég tartozik, és mindegyik azért alakult, hogy foglalkoztassa a rabokat. És már nem arra megy ki a a játék, hogy valami teljesen értelmetlen és felesleges feladattal lefoglalják őket. Rájöttek, hogy ha már lehet dolgoztatni az elítélteket, akár piacképes termékeket is gyárthatnak. Erre jó példa a mostani. A Szegedi Fegyház és Börtönben, vagyis a Csillagban már működik egy új üzem, amiben környezetbarát burkolóelemeket gyártanak, korszerű technológiával. De az elmúlt években országszerte egyre több üzem jött létre, többek között varrodák, pékségek, nyomdák. Szegeden is gyártanak már szinte mindent, a párnáktól kezdve a már említett burkolatig.

A munkáért pedig a rabok pénzt kapnak. Félreértés ne essék, nincsenek túlfizetve, de a folyamatos munkavégzés segíti a fogvatartottak társadalomba való visszailleszkedését, és nem utolsó sorban hozzájárulnak a költségekhez, amivel a fogva tartásuk jár. Nem kell szeretni az elítélteket, ez persze egyértelmű, de jó tudni, hogy nem csak kártyáznak meg cigiznek egész nap, hanem – ahogy sokan mások – reggel felveszik a munkát, este meg abbahagyják. És ez talán tényleg segít nekik abban, hogy ha kiszabadulnak, ne ott folytassák, ahol a börtönbe kerülésükkor abbahagyták.