A természet ereje

Nincs is annál szebb, mint amikor az ember poloskát kerget este a lakásban. Először csak felkapja a fejét a zúgó hangra, majd elkezd azon gondolkozni, honnan a frászból került megint be. Közben pedig keresi a megfelelő eszközt a befogásra, hogy a lehető legkevesebb szagterheléssel járjon a hadművelet. Mi, itt a Dél-Alföldön még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat: vannak poloskaszempontból sokkal fertőzöttebb területek is az országban. A büdösbogarak azonban ettől még rettentően bosszantóak, azt pedig különösen elkeserítő volt hallani évekig, hogy nincs is semmi, amit tehetnénk ellenük. Most úgy tűnik, Ázsiából jön a felmentő sereg: egy apró darázs, amely megeszi a lárváit. 

Miközben az ember azon gondolkozik, hogy hurrá, végre, azért itt egy másik gondolat is. Hogy honnan került ide az a darázs? Ázsiából? És már Amerikában és Európában is megjelent, és köszöni, jól érzi magát? Miközben tudósok évek óta szigorú karanténban vizsgálgatják, vajon milyen hatással lesz az ökológiai rendre, ha mesterségesen betelepítik, ő fogja magát, és megmutatja, hogy a természet rendjét nem az ember irányítja? 

Manapság egy repülőre rakott gyümölcsszállítmány is elég ahhoz, hogy egy egzotikus faj Európába kerüljön, az időjárás pedig lassan adott ahhoz, hogy jól is érezze itt magát, és elszaporodjon. Így indult a poloska „karrierje" is, és most úgy tűnik, ellensége is hasonló módon terjed el a kontinensen. Nem kell hozzá sem kutatás, sem tudományosság, csupán a technológia, amely néhány óra alatt képes összekötni a világ bármely két pontját. Az ember megteremtette, az állítólagosan alsóbbrendű fajok pedig felhasználják céljaikhoz. Akkor végül is ki az okosabb?