Békacomb

Nem kell elköltöznie a szülőhelyéről ahhoz, hogy nap mint nap több millió emberre hasson a munkája. Mintha egyedi programokat fejlesztő informatikus lenne. Máté Bence – akiről most portréinterjút közöl lapunk – olyan szakmát művel a nyilvánosságban, amelynek tisztességéhez nem fér kétség. Nem meggyőzni szeretne valamilyen elvont igazságról, hanem gondolkodásra ösztönöz. Nem lehet megrendülés nélkül nézni a World Press Photo versenyén első díjjal jutalmazott képét a levágott lábú, de még élő békákról, ahogy próbálnak a víz felszínére vergődni. A kép készítője nem azt sugallja a nézőnek, hogy soha többé ne egyen békacombot, csak azt, mindig legyen tisztában döntéseinek következményeivel, és ha lehet, vállaljon felelősséget a döntéseiért, amennyiben tényleg felnőtt embernek érzi magát. Bence legújabb ötlete – utcán, belülről világított paravánon bemutatni a természet csodáit – újabb udvarias gesztus, azok felé, akik nem akarnak bemenni a múzeumokba, de azért szívesen megnéznének egy ilyen fotókiállítást. A nyílt színi, éjjel is látható tárlat népszerű, ahogyan azt várni lehetett. Divatja van a természet behatóbb ismeretének. 

Tévécsatornák sora mutatja be az embertől érintetlen, vagy a megérintettségük miatt drámai világokat. És lehet hinni abban, hogy ez a népművelő munka jó eredménnyel jár, máskülönben nagy bajba kerülhetünk mindnyájan.

Mint homokszem a sivatagban – ezt mondja Máté Bence arról, mekkora hatással lehet a természet állapotára, hogy saját földjén élőhelyeket alakít ki az őshonos élőlények számára. Ebben igaza lehet. Amit tesz, azzal azt mindenesetre megmutatja, aki igazán kíváncsi a természetre, az nem tudja megállni, hogy végig csak kívülálló szemlélő maradjon.